Vadászterítékek – foglyok nélkül
A hatvanas-hetvenes éveikben járók, de talán még az ötvenesek is emlékezhetnek azokra az időkre, amikor, tréfásan szólva, az országúton autóval lehetett fácánt, foglyot, nyulat „lőni”, olykor még a személykocsinál jóval lassabban haladó teherautóval szintúgy.
Pedig az egyre több és nagyobb gépekkel dolgozó, növekvő mennyiségű vegyszert alkalmazó nagyüzemi mezőgazdaság, mely a bozótos-mocsaras területek zömét is eltüntette, felszántotta, ugyancsak megtizedelte a vadállományt. És mégis például egy-egy körvadászat alkalmával gazdag teríték készülhetett a nap végén, de élő vadnyúlból is bőven jutott exportra, egy-egy befogáskor nem kevés futott bele a hosszan kifeszített hálóba. A mai vadászoknak már nincsenek ilyen emlékeik, vagyis olyanok, mint idősebb társaiknak, mindenesetre, a vadászat, ez az ősi emberi tevékenység él. És átgondolt vadgazdálkodással, a vadállomány szabályozásával, a napjainkban sok oldalról, még a klímaváltozás következményei által is sújtott, illetve gátolt természetes szaporulat mesterséges úton történő gyarapításával, feljavításával elérhetők jó vagy jobb eredmények, élményt nyújtó vadászatok. Ezt éreztem ki László Ferenc szavaiból is, aki a nagymegyeri Őzbak Vadásztársaság elnöke. A határban beszélgettünk, csípős hidegben, elsősorban az elmúlt vadászidényről.
„Az elmúlt évet úgy jellemezném, hogy jobb volt, mint az előzők – kezdte az elnök. – A fácánok esetében eredményesebbnek mondható a szaporulat, nem volt az a nagy hőség a költés idején, ugyanakkor vízben sem szenvedtek hiányt. Ahogy elkezdődött az apróvad vadászata, ez mindjárt megmutatkozott. De azért segítettünk is, tavasszal nevelt fácánokat, tyúkokat engedtünk ki a kakasok környékére, külön a vadászatra pedig 60 kakast. Hiába, manapság a hagyományos, természetes szaporulat mennyisége nem elég a vadászatra. Próbálkoztunk házikotlókkal, kisfácánok nevelésével kint a természetben, talán ez a forma volt a legsikeresebb és legszebb, de időigényes, és sok pénzbe kerül. Most volierekben nevelünk kisfácánokat, majd a vadászat elején kiengedjük őket.”
Amikor azt kérdezem, mi a helyzet a foglyok körül, melyek valamikor a határban tucatjával robbantották ki magukat egyszerre egy-egy bozontos bokor tövéből, hogy az emeberfia szívrohamot kapott, a válasz: „Hát igen, valamikor sok volt, most meg már szinte nem is találkozunk foglyokkal. A teljes kipusztulás veszélye fenyegeti őket. Próbálkoztunk mesterséges nevelésükkel, de nem ment.”
Ugyanakkor, mint más társaságok, foglalkoznak a nyulak vérfrissítésével. „Rendezünk élőnyúl-befogást, melynek eredményéből bizonyos számú darabot leadunk, a többit kicseréljük minél távolabbi körzetből származó nyulakra. Ami nálunk jelentős, az az őzállományunk. És jó is, ezzel nincs gondunk. Persze nekik is segítenünk kell, télen az etetéssel. Most, ezekben a kemény hidegekben, állandóan a határban vagyunk. Herét, kukoricát viszünk nekik, amit támogatóinktól kapunk. Meg is hálálják, mert szép számban vannak. Az őzbak vadászata május 15-én indul, 6-7-et lövünk ki évenként, ugyanennyi sutát, vagyis gidát, és ha úgy van, akkor még eladásra is tudunk egyet, hogy pénze is legyen a társaságnak. Visszatérve az apróvadhoz, tavaly öt vadászatunk volt, ötödik, a szilveszteri hagyományos, azt nem számoljuk, tehát a négy rendes vadászaton 80 fácánkakast és 30 nyulat lőttünk, 40 élő nyulat fogtunk be. Ez volt az őszi teríték. Sajnos, nagy károkat tud okozni a róka, más vadászkörzetekben, Magyarországon megjelent már a sakál is, nálunk még nem, szerencsére, kegyetlen ragadozó.”
A nagymegyeri Őzbak Vadásztársaság, melynek területét a medvei út, a 63-as főút és az úgynevezett nagykanális határolja, huszonegy tagot számlál, akik a társaság vadászházában, családias hangulatban évenként többször találkoznak, sőt családtagjaik körében. Lehet, hogy egyik-másik mezőgazda is megjelenik, akiknek, mint támogatóknak, László Ferenc köszönetet mond a járművekért, a takarmányért.
Fejezzük be azzal, hogy noha napjainkban már nem lehet autóval nyulat, fácánt „lőni” (csak a nagyvad kerüljön el!), következésképpen az igazi vadászterítékek is általában szerényebbek, mint egykor, azért folyamatosan mutatkozik érdeklődés és érdeklődő a vadászat iránt. Ha talán nem is tömeges.
(bodnár gy.)
