Uszodai rémtörténet: Pedofília, molesztálás, erőszak és lelki terror

2016. május 24. - 12:31 | Sport

Kilencéves volt az a harmincas évei végén járó nő, akit rendszeresen molesztált majd megerőszakolt a már akkor is idős, azóta meghalt budapesti úszóedző. Az áldozatot Kiss-ügy „kezelése” sarkallta arra, hogy beszéljen az Átlátszónak. 

Uszodai rémtörténet: Pedofília, molesztálás, erőszak és lelki terror
Fotó: magyarnarancs.hu

A párhuzamok, a közös pontok a két ügy között azonban nagyjából eddig tartanak. A történetünk főszereplője tehát gyerekként, kilenc évesen szenvedte el az erőszakot. Rendőrségi feljelentés nem történt, így bírósági eljárás sem indulhatott az eset után – a történet ezért anonimizálva került közlésre. Az áldozat Juditként számolt be, míg az elkövető, az azóta elhunyt, a történet idején is már nyugdíjas korú, ismert úszóedzőt egyszerűen Edzőként szerepel.

Az edző kiválasztotta, majd folyamatosan molesztálta

Amikor három évtizeddel ezelőtt először elment a margitszigeti uszodába, Judit nem akart úszóbajnok lenni – egészségi okokból választották neki a szülei az úszást. Ismeretségek révén került a Margitszigetre az elismert úszóedzőhöz, akit ebben a közegben a szakmája mestereként emlegettek.

„Reggel voltak az edzések, iskola előtt jártam az uszodába, minden hétköznap. Az edzések alatt anyám ott ült a medence szélén, gyakorlatilag a szeme előtt történt velem meg mindez. Mégsem tudom őt hibáztatni, egy pillanatig sem.”

A gyerekek a hajnali órákban a langyos-hideg medencében rótták a hosszokat. Akik fáztak, átmehettek a gyermekmedencébe. Csak egyedül Juditot küldte át Edző a műugrók távolabb fekvő medencéjébe, és vele ment ő is.

„Úgy éreztem, hogy kiválasztott az elején, külön figyelt rám. Akkor nyilván nem gondolhattam, de utólag visszagondolva nagyon rutinosan csinált mindent: röviddel azután, hogy elkezdtem nála úszni, elkezdett fogdosni. Molesztált.”

Mindez nem egy eldugott pincében vagy egy szolgálati lakásban történt, hanem a másik medence mellett, a szülők közvetlen közelében. Judit ezekből a részletekből szűrte le utólag azt, hogy mindez egy bejáratott rend szerint történt.

Nem közeledett felé minden edzésen, azonban rendszeressé vált az abúzus. Edző a folyamatos testi molesztálás mellett legalább akkora gondot fordított arra, hogy Juditban súlyos mentális függőség alakuljon ki. Elhitette vele, hogy rossz lenne, ha a szülei megtudnák, mit csinál vele ott a medencében.

„Látod, mennyire szeretlek”

Edző Judithoz fűződő furcsa, természetellenesen szoros viszonya olykor egészen abszurd helyzetekhez vezetett. Egyszer például Edző szovjetunióbeli útjáról egy ruhát hozott a kislánynak.

„Akkor fel kellett mennem hozzá a lakására. Amikor odaadta azt a ruhát, azt mondta, >>látod, mennyire szeretlek<<. Ott voltam egyedül, anyám nélkül. Arra emlékszem, hogy egy nő állandóan bejött a szobába, majd kimentek a konyhába és nagyon veszekedtek. Szerintem ezért nem csinált velem semmit, de később nem úszhattam meg.”

A szexuális molesztálás, az érzelmi zsarolás egyre inkább szorongóvá tette Juditot, aki mind inkább magába fordult. A hosszú hajú, copfos, mosolygós kislány alig fél év alatt mogorva lett, és fiús külsőt vett fel.

Idővel változni kezdett Edzőhöz fűződő viszonya is: ha nem is lázadt, de egyre többet engedett meg magának vele szemben. Edző érezhette, hogy a kilencéves kislány kezd kicsúszni a kezei közül, vagy talán benne változott meg valami, de a furcsa kapcsolatban végzetes fordulat következett.

Az Edző azt monta amikor megerpszakolta, hogy nem tehet a lány viselkedett vele kihívóan...

„Ekkor már tavasz volt, ebben az időben már egyedül jártam az uszodába. Elindultam edzés után az iskolába a kihalt Margitszigeten. Utánam jött, és ettől nagyon meglepődtem, megijedtem. Az látszott rajta, hogy megőrült, a földre vitt, és ütött, fojtogatott. Miközben fojtogatott, dobált, azt mondta nekem, ő >>nem tehet róla<<, én viselkedtem vele kihívóan.

Ezután megerőszakolt. Ami akkor történt, már nem egy előre kigondolt, rutinosnak tűnő cselekedet volt, hanem őrületnek tűnt. Vannak a szigeten azok a nagy, szétterülő bokrok, amikor elszaladt, ott hagyott az egyik alatt félholtan.”

Judit csak arra emlékszik pontosan, hogy megszólítják, erre összeszedte magát, és sebesülten, szakadt ruhában hazavillamosozott a városon keresztül. Szülei otthon voltak, és azonnal kórházba vitték. Kézenfekvő volt, hogy a Sportkórházba kerüljön, de utólag úgy látja, ebben benne volt Edző keze is. Ahogy az sem lehetett véletlen, hogy rendőrségi feljelentés sem lett az ügyből, elsősorban azért, mert szülei kifejezetten a rendszer ellenségeinek számítottak.

A tragikusan végződött támadás után Judit nemcsak az úszással hagyott fel, de évekig a Margitsziget közelébe sem merészkedett.

Judit meggyőződése, hogy ami vele történt, nem lehetett egyszeri eset, csak másoknál talán nem volt ilyen durván erőszakos a végkifejlet. Edző ugyanis nagyon büszke volt arra, hogy pályafutása során több ezer gyerek fordult meg a keze alatt.

„Szinte biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen.”

Azzal, hogy elmondta a történetét, úgy érzi, egyfajta társadalmi felelősséget vállalt fel. Nincs semmilyen más motivációja, nem a személye a fontos az elmondottakban. Meggyőződése, hogy ha többen is beszélnek az őket ért erőszakról, az visszatartó erővel hathat az esetleges elkövetőkre. Ha bebizonyosodik, hogy egy sikeres karrier után is bele lehet bukni egy ilyen tettbe, zárójelbe lehet tenni olimpiai aranyakat, talán kevesebb lesz a hasonló történet.

Atlatszo.hu