Új emlősfajt fedeztek fel magyar kutatók
Kazahsztánban bukkantak rá az apró élőlényre.
A szöcskeegerek kutatása kevéssel több mint 10 éve vette kezdetét Magyarországon, és 2012. óta immár külföldön is aktív a Bükki Emlőstani Kutatócsoport Egyesület által vezetett csoport, melyhez az MTA-DE „Lendület” Evolúciós Filogenomikai Kutatócsoport molekuláris filogenetikával foglalkozó tagjai is csatlakoztak – írja honlapján a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület.
A szöcskeegerek rendszertanának és elsődleges élőhelyeinek megismerése miatt különösen indokolt volt külföldi tanulmányutak, és igazi expedíciók szervezése.
A tavalyi év során egészen Kazahsztán keleti csücskéig, az Altáj és a Tien-san hegységek lábáig jutottak a kutatók, mely utazást egy angol alapítvány, a The Rufford Foundation finanszírozott.
Az egy hónapnál is hosszabb expedíció során Kazahsztán hatalmas területén előforduló összes szöcskeegér-fajból legalább 1-2 állatot sikerült csapdákkal megfogniuk, és kis szövetmintát venni tőlük. A szövetmintákból kinyert DNS, és az abban kódolt gének szekvenciáinak meghatározására már természetesen itthon került sor.
A Tien-san két jól elkülönülő hegyvonulatán fogott egerek szekvenciái között kiugróan nagy, 16%-os eltérést találtak. Rágcsálók esetében 5% feletti eltérésnél már faji szintű különbségről beszélnek. A két populáció között kromoszomális, méretbeli, valamint színezeti eltérést is találni, így minden adott volt a Zsetiszu hegységben fogott egeret egy önálló fajnak leírni, és a hegység neve után zsetiszui szöcskeegérnek (Sicista zhetysuica) elnevezni.
Érdemes tudni a szöcskeegerekről, hogy a rágcsálókon belül egy önálló családot alkotnak (Szöcskeegerek családja, Sminthidae), amelyhez csupán 15 faj tartozik, legalábbis eddig ennyit írtak le a kutatók. A családon belül megkülönböztetünk csíkos, síkvidéki és egyszínű (csík nélküli), hegyi szöcskeegereket. Utóbbi csoporthoz tartozik a zsetiszui szöcskeegér is.
