Tényleg olyan kibírhatatlan a bősi karantén vagy szó sincs ilyenről? Dunaszerdahelyi olvasónk saját tapasztalatairól mesél
Godó Viktória és édesapja önként vonultak a bősi karanténközpontba, miután visszatértek Hollandiából. Olvasónk elmesélte, pontosan milyen intézkedések előzték meg az elhelyezésüket, hogyan zajlott a koronavírusteszt elvégzése, és milyenek voltak a körülmények a bősi komplexumban.
Viktória egy szlovákiai közvetítő cég által vállalt munkát Hollandiában édesapjával. A koronavírus-járvány kitörése miatt szerettek volna hazatérni, ezért először a belügyminisztériumtól kértek segítséget, de időközben sikerült egyénileg elintézniük az utat, így autóval utazhattak haza.
„Március 20-án érkeztünk meg Bősre, nagyjából délelőtt 11 órakor, majd délután 4 óra körül tudtunk regisztrálni, ezután kaptunk szobát is. Önként vonultunk a bősi karantén központba. Bár tudtuk, hogy egészségesek vagyunk, nem akartuk kockáztatni a családunk egészségét“ – nyilatkozta Viktória.
A karanténközpontokban a koronavírustesztet általában az ötödik nap környékén végzik el, ez így történt az olvasónk esetében is. „A teszt elvégzése után másnap személyesen jöttek szólni, hogy negatív lett az eredmény, és hazamehetünk. A teszt elvégzése úgy zajlott, hogy a mintavételt végző két doktor úr az ajtón kívül állt, én pedig ajtón belül, mivel a szobát nem hagyhattuk el. A torokból és az orrból vettek mintát” – folytatta.
Miután elhagyhatták a karanténközpontot, a hazautazást egyénileg kellett megoldaniuk, a hátralévő karantént pedig otthon is folytatniuk kellett.
Viktória elmondása szerint nagyon segítőkész, barátságos volt a személyzet Bősön. Bár elégedetlenek mindig akadnak, ő egy percig sem panaszkodott, elégedett volt a tisztasággal és az ételekkel is.
„Mindenkinek, aki karanténközpontba vonul, tisztában kell lennie azzal, hogy nem egy ötcsillagos szállodába megy, ahol pezsgővel fogadják és steaket fognak felszolgálni ebédre. Minden nap kaptunk reggelit, ebédet, vacsorát.
Reggeli általában virsli, joghurt, kifli volt vajjal, lekvárral vagy mézzel, vacsorára pedig kaptunk bolognai spagettit, kolbászt, sőt volt préssajt is. Az ebédre szintén nem panaszkodhattunk, nagyon finom volt, és mindig kaptunk levest is. Az első nap az ajtó elé ki kellett tennünk egy széket, és mindig arra tették az ételt. Olyankor bekopogtak az ajtón, hogy tudjuk, meghozták” – mesélt a részletekről.
A szobák tisztaságára sem panaszkodott, a körülmények leginkább egy kollégiumra hasonlítottak. „Mielőtt megkaptuk volna a szobát, ózonnal fertőtlenítették, és ezt minden egyes alkalommal elvégezték, miután valaki hazament. Tisztaság volt mindenhol. A karantén alatt a mosás és a szoba takarítása sem volt megoldható, hiszen ahogy mi sem hagyhattuk el a szobát, úgy más sem jöhetett be, de ha kértünk seprűt vagy felmosót, szó nélkül hoztak“ – mondta Viktória, majd hozzátette, két-, három- és ötágyas szobák voltak.
Ha valamire szükségük volt, a hozzátartozók küldhettek be csomagot, amit a regisztrációs sátornál kellett leadni, majd az illetékesek onnan felvitték a szoba elé.
Viktória megerősítette, hogy az elszállásolásért nem kellett fizetniük, csak az étkezésért, ami 13 euró volt naponta.
„Igazából én pihenésként fogtam fel az egészet. Nagyon gyorsan eltelt az a bizonyos 6 nap, hála a Netflixnek, az online kurzusnak és a telefonomra letöltött játékoknak“ – zárta.
(fl)
