Szlovákiai magyarok a nagyvilágban – Új-Zéland: "Mindenki úgy néz mindenkire, mint egy átlagos Tarantino-filmben"

2020. április 19. - 15:27 | Régió

Többrészes sorozatunkban külföldön élő szlovákiai magyarokat kérdezünk különböző országokból arról, milyenek a koronavírus-járvánnyal kapcsolatos észleléseik, tapasztalataik, hogyan látják országuk helyzetét és hogyan érinti ez a saját életüket odakint. A sorozat kilencedik részében következzen a tallósi származású, de már jó ideje Új-Zélandon élő Csiba Pál.

Szlovákiai magyarok a nagyvilágban – Új-Zéland: "Mindenki úgy néz mindenkire, mint egy átlagos Tarantino-filmben"
Fotók: AP/TASR
Új-Zéland azok közé tartozott, mely országok nagyon gyorsan és határozottan szigorítottak, az iskolák, a hivatalok és a nem létszükségletű szolgáltatások működését felfüggesztették. Meg is lehet nézni a számaikat. A fertőzötteket és az elhunytakat illetően nagyságrendileg ugyanott áll, mint a szintén hamar szigorító, Új-Zélandtól ugyan jóval kisebb területű, de hasonló lakosságszámú Szlovákia.
Összes fertőzött (ápr. 19.): 1 431
Kritikus állapotban: 18
Összes elhunyt: 12
Összes felgyógyult: 912
Összes teszt: 83 ezer

Mi volt az a pillanat, és mikor jött el, amikor tudatosítottad, hogy mi is folyik ma a világban?

Mivel megszállottan olvasom a napi híreket úgy a csendes-óceáni régióban, mint a szlovákokat, magyarokat és a németeket, így nagyon gyorsan, már január elején felfigyeltem az akkor még csak potenciális nagy bajra. Pár ismerősöm érdekelt a régióban, így volt némi háttérinfóm arról, hogy milyenek is az ottani viszonyok, így

gyorsan tudatosult bennem, hogy úgymond "the shit can hit the fan soon" (sz*r kerülhet a ventilátorba).

Mit gondolsz arról, ahogy az ország, ahol élsz, kezelte/kezeli a járványt?

Világviszonylatban, politikailag és szociális-gazdasági téren remekül. A felajánlott segélyek, azt hiszem, az érintett munkaerő heti fizetésének a 80%-át fedezik (mínusz a levonások). Ha nem cseszik el valahol nagyon, akkor ezzel a következő választásokat is bezsebeltek.

Új-Zélandon csatlakoztak ahhoz a nemzetközi felhíváshoz, hogy az otthon maradt családok gyerekeit az ablakba kiakasztott plüssökkel szórakoztassák

A mindennapokban pillanatnyilag milyen korlátozásokat tapasztalsz nálatok (munkán kívül)?

Lépten-nyomon fakabát, viszonylag gyakran állítanak meg megkérdezni, hova tartasz. Üzletek közül csak a szupermarketek vannak nyitva. A 2 agysejtnél többel rendelkező emberek betartják az utazási tilalmat, illetve távolságot tartanak egymástól.

Mindenki úgy néz mindenkire, mint egy átlagos Tarantino-filmben, vagy mint a liftben, ahol hirtelen betámad a fingszag, mindenki gyanús.

Szóval ha épp nem melózok (szerencsére a mi cégünk essential workplace), akkor otthon kuksolunk. Az összes sorozat már megnézve, ismét hegedülök a nagybőgőn, Káma-Szútra letudva, autó megjavítva. A világot majd a jövő héten váltom meg, most nincs idő, holnaptól megint én főzök.

A munkádat mennyire érintette a mostani válság? Tudsz teljes értékű munkát végezni vagy ez ugrott egy időre?

Két cégünk le van jegelve, míg ebből valami lesz. Szerencsére időben léptem be ideiglenesen pontosan egy olyan céghez, mely pár milliárd dolláros évi forgalmával az ország egy meghatározó cége. Tehát teljes értékű munkát végzek, de ahhoz időben kellett megtenni a megfelelő lépéseket.

Milyen a környezetedben élők (ismerősök/ismeretlenek/szomszédok) hozzáállása?

"A helyzet komoly, Vilma fogoly" - Fred Flinstone.

Mindenki tisztában van azzal, hogy sok múlik most azon, hogy úgy az ország, mint mi, a közösség hogyan állunk az egész helyzethez. Pár ismerősöm bizniszének jövője teljesen ismeretlen, senki se tudja, hogy mi lesz.

Mit a legnehezebb elviselned a mostani helyzetben?

Azt, hogy akármennyire is igyekszel, a helyzet alakulása a közösség és az ország kezében van. Az ismeretlent, és hogy ebben a helyzetben nehéz tervezni.

Eszedbe jutott-e, hogy hazagyere Szlovákiába? Miért nem tetted meg?

Saját magam és barátnőm biztonsága végett, Szlovákiába? Nem, ez nem is volt kérdés. Az, hogy a családdal legyek ilyen helyzetben, az talán, de lassan 10 év ittlét után felmerül a kérdés, hogy hol is az otthon. És ha mennénk, akkor miért pont Szlovákiába, miért nem az asszonyhoz Dél-Amerikába... Hosszú, de... szóval nem.

Örülök viszont, hogy Szlovákia Magyarországhoz képest teljesen az ellenkező irányba mozdult.

Előző részek:
Ausztria: "Késve, de meghozták a döntéseket, melyeknek köszönhetően uralják a káoszt"
Hollandia: "Ha hazalátogatunk, megeshetett volna, hogy otthon rekedünk"
Anglia: "A pillanat, amikor a testhőmérsékletem a nap végére hirtelen megugrott"
Spanyolország: "Esélyes, hogy mostantól már soha nem lesz úgy, mint ezelőtt"
Olaszország: "Egy reggel arra ébredtem, hogy Orwell 1984-ének mellékszereplője vagyok"
Norvégia: "Örülök, hogy most ebben a környezetben maradtam"
Anglia: „Eleinte úgy tűnt, mintha anyuék a jövőből beszéltek volna”
Németország: „Szinte senki nem visel maszkot”

(SzT)