Ott volt a Fontánában, de nem emlékszik semmire

2018. szeptember 14. - 00:01 | Régió

Hat tanút hallgatott ki a Specializált Büntetőbíróság szenátusa az egykor Sátor Lajos köré szerveződő csallóközi maffia büntetőperének szeptember 13-i tárgyalási napján.

Ott volt a Fontánában, de nem emlékszik semmire

Fotók: Paraméter

A Besztercebányai Büntetés-végrehajtási Intézetben zajló bírósági eljárás keretében csütörtökre Sátor Lajos exfeleségét, M. József egykori rendőrt (aki később közeli viszonyt ápolt a maffiafőnökkel), Nagy “Csonti” Zsolt élettársát, T. Pétert, a bűnszervezet nagymegyeri ágának egykori tagját, egy meggyilkolt “fehér ló”, vagyis stróman ismerősét, valamint azt a férfit is beidézték, aki a Sátor Lajost 2010-ben lelövő Horváth Lehel szerint tagja volt a ’99-es dunaszerdahelyi tízes gyilkosságot elkövető háromtagú “kommandónak”.

“Sátor már nincs”

Hasonlóan Sátor Lajos édesanyjához, a dunaszerdahelyi alvilág egykori fejének exfelesége sem tudott beszámolni konkrét bűncselekményekről, hiszen Sátor erről a családban nem beszélt.

Az asszony 1995-től a kétezres évek közepéig volt Sátor házastársa, és amikor férjét már körözte a rendőrség, akkor is együtt éltek. Elmondása szerint a maffiafőnök eleinte főleg Magyarországon bújkált, ahol majdnem egy évig laktak, de később hazaköltöztek Dunaszerdahelyre – amit a bűnszervezet remek rendőrségi kapcsolatai tettek lehetővé. Amikor körözött bűnöző nyomára bukkantak volna a rendőrök, időben jelzést kaptak Sátor akkori első emberén, Reisz Andoron keresztül a vádlottak padján ülő Boris Drevenáktól – aki állítólag mindig időben szólt, ha rendőrségi akció vagy házkutatás volt készülőben.

“A férjem azt mondta, hogy fizetik Drevenákot ezekért az információkért. Drevenák volt Andor yachtján Horvátországban, és a férjem egyszer említette, hogy már egy családi házat is építettek neki. Reisz Nagyszombatban szokott találkozni Drevenákkal, volt, hogy én vittem őt oda, és megvártam a ház előtt”

- jelentette ki Sátor Lajos exfelesége. Amikor a bűnszervezet vezetője már Dunaszerdahelyen lakott, egy reggel kommandósok rontottak be házukba. Sátort viszont már nem találták ott, előző este Reisz szólt neki, hogy lépjen le. A füles Drevenáktól jött, akit a maffiózók egymás között csak Nagyorrúnak hívtak.

“A férjem előző este már elment otthonról. Nekem ki kellett takarítanom, mielőtt jöttek a rendőrök, hogy ne legyenek ujjlenyomatok, semmilyen nyoma annak, hogy ő ott volt”

– mondta a bíróságon az asszony, aki válásuk után is, egészen Sátor 2010-es haláláig tartotta a kapcsolatot egykori férjével.

“Azt, hogy Sátor már nincs, Nagy Zsolt 2011 márciusában mondta nekem. Akkor már három hónapja nem jelentkezett a lányánál, ami azelőtt nem szokott előfordulni” – emlékezett vissza a történésekre a tanú. Elmondása szerint ezt követően maga Csonti – Sátor első számú kapcsolattartója – tartott igényt a férfi vagyonára. A történetnek ezzel vége lett, és a nő ezután már nem is találkozott férje egykori embereivel.

“Vagy feladják őt, vagy megölik”

Következőként M. Józsefet hallgatta meg a bíróság, aki 2002-ig a rendőrség kötelékében szolgált Galántán, ahol a bűnügyi főosztály vezető beosztású tisztjeként dolgozott.

Bár többen állítják, hogy a férfi nagyon közeli kapcsolatot ápolt Sátorral, és ő volt az, aki 2010 decemberében Csontival karöltve nyomozott a váratlanul felszívódó Sátor után, M. József azt mondja, találkozóik formálisak voltak, és ő csak alávetette magát a maffiafőnök akaratának, mert tartott tőle.

“Tudtam, hogy veszélyes emberről van szó, és ebből kifolyólag inkább elviseltem a vele történő találkozásokat” – mondta Sátorról a tanú, aki egyébként majdnem egytől egyig ismeri a vádlottakat, és többeket azok közül, akik korábban a bűnszervezeten belüli hatalmi harc áldozataivá váltak. Ennek oka, hogy családja vendéglátóhelyén a szerdahelyi nehézfiúk visszajáró vendégek voltak.

“A feleségemnek volt egy bárja Tallóson, én pedig sokszor ott voltam vele. Ott találkoztam velük”

– jelentette ki M. József, majd a szenátus elnöke megkérdezte tőle, miért vett részt Sátor keresésében, ha eleve csak a félelem szülte kényszer miatt viselte el a bandavezérrel történő találkozásokat. Ezt a tanú egyrészt azzal indokolta, hogy felesége jó viszonyt ápolt Sátor élettársával, az azóta elhunyt Csörgő Judittal, másrészt pedig rendőri előélete is arra sarkallta, hogy igyekezzen kideríteni, mi történt, mert világos volt számára, hogy Sátor eltűnése nem lehet vélelten.

M. József arról is beszélt, hogy Sátor Lajos – néhány nappal eltűnése előtt – rajta keresztül szándékozott együttműködést kezdeményezni a rendőrséggel.

“Sátor megállt nálam otthon. Ideges volt és zavart, azt mondta, nem akar bújkálni, jelentkezni fog a rendőrségen. Attól tartott, hogy az emberei vagy feladják őt, vagy megölik. Megegyeztünk, hogy leír bízonyos információkat, amikkel megszólítok egy kompetens embert az ÚBOK-on (Szervezett Bűnözés Elleni Hivatal)”

– idézte fel utolsó találkozásukat az egykori rendőr. Végül abban maradtak, hogy Sátor elviszi hozzá a megbeszélt “papírt”, de erre már nem került sor – mint később kiderült, helyes megérzései voltak a bűnszervezet fejének, akit 2010 december 2-án Horváth Lehel csótfai birtokán ért utol a végzete.

“Jószívű, egyszerű ember volt, de sokat ivott”

A bűnszervezet 2007-ben nagyszabású, illegális cigarettagyártás beindítását tervezte. A gyárat a Dunaszerdahelyhez közeli Dióspatonyban rendezték be, profi gyártósort rendeltek hozzá Kínából, és az üzemet palettagyárnak álcázva akarták beindítani. A terv csúnya kudarcba fulladt, mivel a rendőrség még azelőtt leleplezte a cigigyárat, hogy a gyártás megvalósult volna.

A lebukás következtében Sátorék arra jutottak, hogy azt a “fehér lovat”, vagyis strómant, akinek a neve alatt az egész illegális biznisz folyt volna, azonnal el kell tenni láb alól. Erre rögtön a rendőrségi razziát követő napon sor került: az egyébként szerény körülmények között élő D. Jánossal végül Nagy Zsolt végzett Horváth Lehel csótfai birtokán, ahol végül el is temették a férfi holttestét.

A bíróság a szeptember 13-i tárgyalásra beidézte az érsekújvári D. János egy ismerősét, aki megerősítette, hogy az áldozatnak fogalma sem volt arról, mibe megy bele, amikor elvállalta, hogy egy céget alapítanak a nevére.

“Ugyanabban a blokkban lakott, ahol én. Nagyon jószívű, egyszerű ember volt, de sokat ivott”

– jellemezte a középkorú D. Jánost ismerőse, aki megnevezte azokat a személyeket – H. Zoltánt és S. Lajost – akik kecsegtető ajánlattal vették rá a mit sem sejtő férfit, hogy adja nevét egy céghez.

“Sosem dolgozott, keményen ivott, és mindig az öregotthonban élő anyjára vett fel kölcsönt. (…) Amikor meggyőzték őt, azt mondta nekem, hogy végre lesz munkája, és 20 ezer koronát fog keresni. Örült, hogy visszaadhatja anyjának, amivel tartozott”

– ismertette a tanú. Miután a szomszéd rejtélyes körülmények között eltűnt, és idős édesanyjánál sem jelentkezett, az ismerős keresni kezdte, ám állítása szerint ezt abbahagyta, miután egy ismeretlen személy felhívta telefonon.

“Kaptam egy telefont, hogy ne csináljam, mert két fiam van. Ne keressem többet.”

D. Jánost évekig eltűntként tartotta számon a rendőrség, holttestét azután találták meg, hogy 2016-ban Horváth Lehel tanúskodni kezdett a Sátor-féle csoport által elkövetett gyilkosságokkal kapcsolatban.

Nem csinált semmit, de mindent tud

A tárgyaláson sor került T. Péter kihallgatására is, aki a Sátor-féle bűnszervezet nagymegyeri ágához tartozott, de állítása szerint ténykedése során soha nem követett el bűncselekményt.

A tanú inkább általánosságban beszélt a bűnszervezetről, az ő tevékenysége Sátor Lajos alkalmi lakhelyeinek őrzésében, illetve abban merült ki, hogy sofőrködött a vádlottak padján ülő Vlčko Pál - a nagymegyeri csoport kulcsembere – részére, és főnöke farmján is dolgozott. Elmondta, előfordult olyan, hogy Vlčko vele küldött el bizonyos dokumentumokat a nagymegyeri adóhivatal igazgatónőjének – akivel az adócsalásokat tető alá hozták. A férfi szót ejtett arról is, hogy jutalmazását “főnöke” nem vitte túlzásba.

“5-10 ezer koronákat kaptam, hogy éhen ne haljak. Ezt Vlčko fizette ki nekem“

– vallott színt a tanú. T. Péter a vádiratban szereplő bűncselekményekről is nyilatkozott, ám amikor felmerült a kérdés, honnan tud ezekről, szinte kivétel nélkül az volt a válasz, hogy Vlčko beszélt neki az ügyekről. Miután a tanú befejezte a vallomástételt, Vlčko az érintettség okán szót kért, és cáfolni próbálta T. Péter szavait.

Vlčko Pál egy korábbi tárgyaláson

„A tanút 2005-ben magam bocsátottam el a farmomról, mert az alapvető kötelességeit sem teljesítette a kutyatenyésztésben, amivel foglalkoztam. Minden, amit említ, hogy én mondtam neki, azt valahol az újságban olvasta, vagy valaki irányítja őt, nem tudom... A csoporttal kapcsolatban semmilyen konkrétumról nem beszéltem vele amíg a csoportban volt, nem még utána” – szólalt fel a vádlottak padján Vlčko Pál.

Egyszer csak eltűnt az ülőgarnitúra

A bíróság következő tanúként az egyik legfőbb vádlott, Nagy „Csonti” Zsolt élettársát szólította a tárgyalóterembe.

A nőt főként arról a napról kérdezték, amikor Csonti és Sátor Lajos – Csonti nyékvárkonyi házában – 2008 szeptemberében meggyilkolták a Raisz fivéreket, Csabát és Szilárdot, mert az utóbbi azt fontolgatta, hogy együttműködést kezdeményez a rendőrséggel, és kiadja a hatóságnak Sátor Lajost.

„Zsolt valamikor napközben annyit mondott, hogy menjek el vacsorázni valahova, ne legyek otthon. Nem kérdeztem, hogy miért. Máskor is előfordult, hogy a Sátor Lajossal találkozott nálunk”

– ecsetelte a tanú, miért nem volt otthon a gyilkosság estéjén. Amikora nő később hazaért, észrevette, hogy a nappaliban más ülőgarnitúra van, de nem faggatózott.

„Csodálkoztam rajta, de nem kérdeztem, mi történt. Aztán Zsolt el is ment, én meg lefeküdtem aludni” – tette hozzá Csonti élettársa.

Pár nap múlva várkonyi otthonukban házkutatást tartott a rendőrség, de nem találtak semmit, az ülőgarnitúra pedig nemsokára – újrakárpitozva – visszakerült a házba.

Nem emlékszik semmire

A tárgyalási nap utolsó tanúja B. Károly volt. Az ő személye több szempontból is érdekes. Egyrészt a 2010-es évek elején együtt akart működni a rendőrséggel, és annak idején azt vallotta, hogy tagja volt annak a háromszemélyes kommandónak, amely 1999-ben a dunaszerdahelyi Fontána étteremben elkövette a tízes gyilkosságot. A férfi azt állítja, hogy a földszinten lévő vendégeket tartotta sakkban, amíg a másik két merénylő az emeleten végzett a Pápay-klán tíz tagjával. Ugyanakkor Horváth Lehel 2016-ban lapunknak úgy nyilatkozott, hogy B. Károly a két lövész egyike volt. Ezt erősítheti, hogy a közvélekedés szerint a 2005-ben autóbalesetben életét veszítő Szamaránszky „Paprika” Árpád volt az, aki a földszinten a vendégekre felügyelt, míg a gyilkosok elvégezték „dolgukat” az emeleten, de bármi is legyen az igazság, B. Károly korábbi vallomása szerint nem sikerült felderíteni a dunaszerdahelyi vérengzést, amely óta már közel húsz év telt el.

Másrészt B. Károlyt jelenleg zsarolással vádolja a Nagyszombati Járásbíróság, és az ügy két károsultja nem más, mint a vádlottak padján ülő Kádár Krisztián és Zakál Ferenc. Az ügy pikantériája, hogy B. Károlynak szeptember 11-én vádlottként kellett volna megjelennie a Nagyszombati Járásbíróságon, ám ennek nem tett eleget. Most Besztercebányán azonban – tanúként – megjelent, ám a bíróságnak nem sok mindent sikerült kihúzni belőle.

B. Károly elmondása szerint nem tudja, mivel vádolják a vádlottakat, nem tudott semmit mondani Sátor Lajos haláláról, bújkálásának körülményeiről, és azt sem tudja pontosan, mikor történt a zsarolás bűncselekménye, amivel jelenleg vádolják a Nagyszombati Járásbíróságon. Nem volt tudomása Écsi Béla 2003-as meggyilkolásáról sem, illetve ehhez azért ennyit hozzáfűzött: