Országosan körözik Molnár Józsefet, a nagyudvarnoki brutális vasrudas támadás elkövetőjét!

2019. augusztus 6. - 07:27 | Régió

Molnár József az idén tavasszal meghozott jogerős ítélet szerint 2015 februárjában egy vasrúddal verte össze B. Jánost utóbbi nagyudvarnoki háza előtt, viszont továbbra sem ül börtönben.

Országosan körözik Molnár Józsefet, a nagyudvarnoki brutális vasrudas támadás elkövetőjét!
Archív felvétel
Kronológia:
2015. február 17-én hajnali fél egy után támadták meg a munkahelyéről hazaérkező nagyudvarnoki B. Jánost. A támadó egy vasrúddal ütötte meg több helyen, többek között a fején is, B. Jánosnak azonban a dulakodás közben sikerült lerántania a másik férfi arcát takaró maszkot.
B. János a támadás után helyszínre érkező családtagjainak, a mentőknek és a rendőröknek, majd a büntetőper során is végig azt állította, hogy a vasrudas elkövető egy bizonyos Molnár József pozsonyeperjesi származású fiatal férfi.
Molnár József végig tagadta bűnösségét, a tárgyalás során pedig egy nagyudvarnoki személy, N. Sz. biztosított számára alibit. A bíróságon eskü alatt vallotta, hogy a feltételezett elkövető nála volt – egyébként szintén Nagyudvarnokban, azon a bizonyos hétfő éjszakán, és éppen filmeztek.
Hosszú bírósági huzavona után, 2016 novemberében született meg az első fokú ítélet, mely szerint Molnár Józsefet bűnösnek találták súlyos testi sértés vádjában. Az ítélet a kiszabható büntetés (4-10 év) alsó határa alatti, három év felfüggesztett szabadságvesztés volt, négy év próbaidővel. A bíróság távoltartási végzést is kiadott, Molnár nem mehet 5 méternél közelebb B. Jánoshoz.
Mind a vádlott, mind az ügyészség fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen, előbbi, ugye, az ártatlanságát hangsúlyozta továbbra is, míg utóbbi a büntetés súlyosbítása mellett érvelt (részletek).
Ezt követően a Nagyszombati Kerületi Bíróság 2017 szeptemberében eltörölte az első fokú ítéletet, és elrendelte az első fokú tárgyalás megismétlését, továbbá kérte néhány részlet tisztázását (bővebben), a decemberre kiírt első tárgyalás azonban az ügyvéd távolléte miatt elmaradt.
Mivel ezt követően az újabb tárgyalást csak február elejére írta ki a bíróság, januárban a sértett családja, hozzátartozói és további személyek figyelemfelkeltő csendes tüntetés céljából vonultak ki transzparenseikkel a járásbíróság épülete elé, és igazságos döntést követeltek, valamint azt, hogy ne húzzák már az időt.
Ezután még négy tárgyalás következett júniusig, amikor megszületett az újabb első fokú ítélet. A bíró a korábbi felfüggesztett börtönbüntetést letöltendőre módosította, a kiszabható büntetési tarifa alsó határán. Molnár Józsefnek négy évet kellene egy minimális szigorítású büntetés-végrehajtási intézetben letöltenie.
A tavalyi ítélet még nem volt jogerős, a vádlott ügyvédje pedig fellebbezést nyújtott be ellene, a kerületi döntés azonban ismét csak váratott magára.
Végül idén áprilisban született meg a jogerős ítélet, miután a Nagyszombati Kerületi Bíróság elutasította a fellebbezést, annak megalapozatlanságára hivatkozva.
Itt az összes cikkünk a témában.

Az áprilisi kerületi tárgyalás mindössze 20 percig tartott, mint azt akkor megosztotta velünk B. János, aki a támadást követően maradandó sérüléseket szenvedett, nem tudta ellátni korábbi munkáját, és csak csökkentett munkaidőben tud dolgozni, értelemszerűen alacsonyabb jövedelemért.

Birtokunkba került az elmúlt hetekben a jogerős ítélet indoklása, így most közöljük annak részleteit. Az azt kihirdető bírónő tételesen végigment azokon az érveken, melyek alapján a vádlott ügyvédje benyújtotta fellebbezését. Ezek közt volt például a sértett szavahihetőségének megkérdőjelezése, aminek megvizsgálását kérte az ügyvéd. A kerületi bíróság viszont ezt feleslegesnek tartotta, mivel vallomásának tartalmát az egész eljárás alatt semmi nem vonta kétségbe. Majd hozzátette: „a sértett vagy a tanúk megbízhatósának megállapítása egyébként sem elsőrendűen egy szakértő, hanem a bíróság feladata”.

Elutasította azt az érvet is, hogy a tanúvallomást tevő rendőrök titoktartási kötelezettségét fel kellett volna oldani. A bírónő indoklásában ugyanis kifejtette, hogy a tanúskodás és a valós információk közlésének kötelezettsége a büntetőeljárás során elsőbbséget élvez a rendőrségről szóló törvény rendelkezéseivel szemben. „A rendőr titoktartási kötelezettsége nem akadálya annak, hogy tanúskodjon” – szögezte le.

Nem értett egyet azzal sem, hogy kellő bizonyítékmennyiség híján született volna ítélet. „Az objektív és törvényes döntéshez szükséges minden bizonyíték rendelkezésre állt. A sértett vallomásában nem találtak logikai ellentmondásokat, amelyek kétségbe vonták volna a hitelességét. Ezt pedig nem vonja kétségbe az a tény, hogy a megtalált tárgyakon és ruházaton nem találták meg az ő biológiai nyomait. Az az állítás sem vonja kétségbe a megbízhatóságát, ha megszólított bizonyos tanúkat, hogy a vallomásuk miatt bírósághoz fordulhat, mivel a legfontosabb, hogy nem a vallomásuk előtt lépett velük kapcsolatba, ezáltal nem befolyásolta őket. Érthető, hogy sértve érezte magát, és oldani próbálta, hogy hamis alibit biztosítottak a vádlottnak” – fejtette ki indoklásában a bírónő.

Ugyancsak nincs megalapozottsága a bíróság szerint annak az állításnak, hogy a sértett nem ismerhette fel magabiztosan a támadóját, mivel a támadás helyszíne nem volt kellően megvilágítva.

Szintén a szavahihetőség megkérdőjelezésére irányult az az érv, hogy több lehetséges indítékot is felsoroltak, de egyik sem igazolódott be egyértelműen. A bírónő azonban ezzel sem értett egyet.

A védelem megkérdőjelezte a bűntény rekonstrukciójának megbízhatóságát is, és többek között azzal érvelt, hogy a támadót megformáló figura kizárólag a sértett utasításai alapján cselekedett. „Mégis kinek az utasításai alapján kellett volna, ha a sértett jelen volt, míg a vádlott elutasítja a bűntény elkövetését, más pedig ennek nem volt részese?” – teszi fel a kérdést a bírónő indoklásában.

Irrelevánsnak tartotta azt az érvet is, hogy Molnár nem követhette el a bűntényt, mivel balkezes, miközben a rekonstrukció során a támadó a jobb kezében tartotta a rudat. „Hogy a sértett azt állította, hogy a támadó jobb kezében látta a rudat, nem jelenti, hogy amikor hátulról támadott, nem foghatta azt a bal kezében vagy mindkettővel” – fogalmazott.

A vádlott nyakán találtak egy zúzódást a támadás után, amit akár a sértett védekezése közben is keletkezhetett, ugyanakkor Molnár akkori barátnője a bíróság előtt állította, hogy azt ő okozta azzal, hogy „kiszívta” a nyakát. Ennek viszont szintén nincs relevanciája a végső ítélet szempontjából a kerületi bírónő szerint, hiszen „megállapítást nyert ,hogy megtörtént a kontaktus a vádlott és a sértett között, függetlenül attól, hogy az a sérülés honnan származik”.

Bizonyos fokig egyetértett a védelem azon érvével, hogy egy elkövető nem folytatná a támadást, ha egyértelműen felismerik, márpedig B. János azt vallotta, hogy már mikor meglátta az arcát sállal/sapkával takaró támadóját, az alkatából felismerte, kiről van szó, miközben csak valamivel később sikerült az arcát is megpillantania. A bírónő szerint csak abban az esetben áll fenn ez a logika, ha a támadó is tisztában van azzal, hogy felismerték, ugyanakkor Molnár a támadás elején még ezt nem tudhatta, hiszen takarva volt a feje, miután pedig már nem, akkor valóban elrohant.

Indoklásában a bírónő megjegyezte azt is, hogy a bíró nem köteles az egyes felek alapján felsorakoztatni vagy értékelni a bizonyítékokat, „mivel csak az ő mérlegelésén múlik, hogy melyiket tartja a bizonyítékok közül döntőnek és melyiket nem. A döntés meghozatalánál nem az számít, hogy mennyi bizonyítékot mutattak fel, hanem hogy mekkora a bizonyító erejük. Nem jelenti a bizonyítékok hiányát, ha a bíróság nem a vádlott elképzelései alapján sorolja fel vagy értékeli a bizonyítékokat”.

A bíróság végezetül megállapította, hogy „kellő bizonyíték került felsorolásra és értékelésre ahhoz, hogy meggyőző, objektív döntés születhessen a vádlott bűnösségéről, a bíró megfelelően értékelte a bizonyítékokat és a vádlottat, és szabott ki ezek alapján megfelelő büntetést”.

Molnár József – mint korábban írtuk – nem jelent meg a tárgyaláson, és ahogy az első fokú per utolsó tárgyalásain, itt is ügyvédjét bízta meg képviseletével a távollétében. A jogerős ítélet kihirdetése után viszont ennek köszönhető, hogy nem vitték azonnal börtönbe.

Csakhogy miután ő maga sem jelentkezett később, körözést adtak ki ellene. Az elmúlt napokban érdeklődtünk a rendőrségnél ez ügyben, Mária Linkešová kerületi szóvivő pedig közölte velünk, hogy továbbra is érvényben van az országos körözés ellene.

(SzT)