„Mindent láttunk, csak mosolyt nem” – Tallósról vittek segélycsomagokat a menekülőknek

camera

6

„Mindent láttunk, csak mosolyt nem” – Tallósról vittek segélycsomagokat a menekülőknek

Balról a negyedik Helmeczi László, az ötödik pedig Horváth Zoltán (Fotók: Bihercz Imre) 

Megosztás

A galántai járásbeli Tallósról érkezett segélyszállítmány a magyar-ukrán-szlovák hármashatárra, Záhony városába.

„Tallós község vállalkozóival és egy osztrák barátommal együtt négy autót pakoltunk meg adománnyal” – kezdte beszélgetésünket Horváth Zoltán polgármester. A segélycsomagok főképp tartós élelmiszert, drogériát és meleg ruhákat tartalmaztak.

Mint mondta, eredetileg a szlovák határra készültek, mivel azonban ott nagyon nagy a felfordulás, akár 30 órát is várni kell a határátlépésre, újraterveztek. „Az említett barátom ismerősei is menekülni kényszerültek Ukrajnából. Az utunk egyik oka az volt, hogy őket elhozzuk a határtól” – tette hozzá a polgármester. Mivel az információk szerint Záhonynál zökkenőmentesen zajlik az átkelés, végül az ismerősöket is oda irányították és a segélycsomagok is ott kaptak helyet.

A községben tanító Gazdag Adrienntől – aki Záhonyból származik – hamar kaptak elérhetőséget a város polgármesterére. Helmeczi László készségesen fogadta őket, a város elején üdvözölte a tallósi csapatot, majd elvezette őket a helyi művelődési házba, ahol lepakolhatták a szállítmányukat. „Hatalmas épületről van szó. Három kamionnyi segélycsomag volt ott, amit az ottani segítők osztályoztak, majd teherautóra pakoltak és vitték át a határon. Mindenről listát kell vezetniük, így minden adomány fel van jegyezve. Emberfeletti munkát végeznek a záhonyiak, alig alszanak, annyi a tennivalójuk. Mindennel találkoztunk a városban, csak mosollyal nem, olyannyira ki vannak már merülve. Ennek ellenére nem adják fel, segítenek, ahol tudnak” – osztotta meg a Paraméterrel Horváth Zoltán.

„A záhonyiak a határon túl élő magyarokat is ellátják, így, még ha nem is náluk zajlik a háború, nekik is nagy szükségük van a segítségre. A boltjaik mostanra ki vannak fosztva, üresek a polcok” – húzta alá Horváth Zoltán polgármester.

A tallósi polgármester továbbá elmondta, szerettek volna beülni egy étterembe, hogy megebédeljenek, azonban végül meggondolták magukat. Az étteremben ugyanis a háború elől elmenekült édesanyák és gyermekeik várták a meleg ételt, ezért úgy döntöttek, nem foglalják el mások elől a helyet, hiszen a menekülni kényszerülő családoknak sokkal nagyobb szükségük van egy tál forró levesre.

Ministerstvo Kultúry Slovenskej RepublikyKult MINOREU Fond Regionálneho RozvojaIntegrovaný regionálny operačný program