Mézes reggelik a speciális iskolában

2016. december 20. - 14:45 | Régió

Ilyenkor az ünnepek közeledtével minden konyhában előkerül a mézzel telt üveg, hogy a benne rejlő finomság  átköltözzön a mézeskalácsba, mézes puszedlibe vagy a mindig gyorsan elfogyó mézes krémesbe.

Mézes reggelik a speciális iskolában

A méz mint táplálék, mint gyógyszer már több ezer éve jelen van az ember táplálkozásában. Sajnos az utóbbi években jelentősen csökkent az egy személyre eső mézfogyasztás. A Szlovák Méhészek Országos Szövetsége elindított egy projektet, mely a Mézes reggelik címet viseli, s célja az egészséges táplálkozás és a méz propagálása. Ezen projekt keretében tartottak egy közel kétórás, kóstolással, méhészeszközök bemutatásával egybekötött előadást az Ógyallai Speciális Iskola tanulóinak.

December 16-án három méhész, Ondrej Ambruš, Pasztorek József és Stanislav Hrušecký méhészeti eszközökkel, kifestőkkel, és természetesen mézzel felszerelkezve érkezett az iskola falai közé. A tanulók már türelmetlenül várták a kezdést, izgatottan mocorogtak a székeken. Az előadás egész ideje alatt aztán már a legnagyobb csendben, szinte tátott szájjal figyeltek a méhészkre.

A bevezető részben a szakemberektől sok érdekesséket, történelmi tény tudtak meg, például azt, hogy az egyiptomi piramisokban is találtak mézet, s ötezer év után is érezni lehetett az aromáját. A gyógyászatban is jelentős szerepe van a méhek kincsének, fertőtlenítő, gyulladáscsökkentő hatása közismert. A kozmetikai ipar sem hanyagolja a természet ezen ajándékát, tápláló arckrémek, regeneráló kézkrémek egyik összetevője.

A második szakaszban a méhek életéről, a méhészet titkairól beszéltek a hozzáertő szakemberek. Felvilágosítottak mindenkit, hogy aki mézet árul annak engedéllyel és regisztrációs számmal kell rendelkeznie. Felhívták a figyelmet arra, hogy napjainkban már a különböző trükökkel a mézet is hamisítják, s olcsón árulják.

A minőségi méz sosem olcsó, nem hígan löttyenő, és nem savanyú.

A méhek életéről, a méz feldolgozásáról közel egy órán át felváltva beszéltek, miközben válaszoltak a tanulók által feltett kérdésekre is. Megtudtuk hogy a méhecskék nagyon félnek az éhségtől, s amikor támadnak, csak az élelmüket védik. Az egyik tanuló tudni akarta, hogyan pusztulnak el a méhek. Pasztorek József elmondta: A méhek nem elpusztulnak, mert aki dolgozik, az meghal.Elmesélte,

a méhecske olyan okos és annyirra fél a beteségtől, hogy amikor halála közeledtét érzi, kirepül a kaptárból és kint a fűbe leszállva fejezi be életét.

A kaptárban folyamatosan dolgozók ezrei munkálkodnak tavasztól őszig, fáradhatatlanul gyűjtve a virágport. A méhkirálynő dolga az utódokról való gondoskodás, hogy a méhcsalád ki ne haljon, mindig legyen utánpótlás. A méhészek dolga biztosítani a szorgos kis zümmögők számára a megfelelő lakhatást, a biztonságos és egészséges kaptárt, valamint az ide–oda szállítást, hogy mindig legyen a környéken illatos virág, ami alapanyagot ad.

Miközben erröl beszélt, bemutatta a kaptár felépítését és a különböző lépeket. Egy kisdiák feltette a kérdést: Ki lehet méhész? Ondrej Ambruš válaszából kiderült, hogy

méhész az lehet, aki szereti a természetet, állatokat, türelmes és NEM DOHÁNYZIK, NEM ISZIK.

Hihetetlen, de a méhek nem viselik el az alkohol és a dohány szagát, de a parfüm illatát sem szeretik.

Az egyik kislány kíváncsian kérdezte, ki milyen mézet és mennyit ehet. Pasztorek úr felvilágosított mindenkit: naponta két kanál mézet tud a szervezet megemészteni, akácmézet a rákbetegek, virágmézet az allergiások nem fogyaszthatnak. Még rengeteg kérdést válaszoltak meg a méhek ismerői, a kérdések ideje után pedig jött a várva várt kóstolás. A sok vidám gyerek szinte tolongott a kóstoláskor. Egymás után nyelték a piskótára adagolt finomságot. Nagy sikert aratott a finom virág- és az illatos akácméz.

Az előadás sikerén felbuzdulva megszületett a megállapodás: tavaszra jön a folytatás, újabb előadásokat hallgathatnak majd meg a tanulók.

(Bathó Sylvia pedagógus)