„A menhelyről származó kutyus semmivel sem értéktelenebb a többinél!” (VIDEÓ)

2019. október 9. - 18:42 | Régió

Nyílt nap, pontosabban „szerencsenap” volt szombaton a nagymegyeri kutyamenhelyen. Nem véletlen az esemény elnevezése, hiszen a kutyusok számára nincs is annál nagyobb öröm, mint amikor az emberek szeretetét és törődését érzik.

„A menhelyről származó kutyus semmivel sem értéktelenebb a többinél!” (VIDEÓ)
Fotók: Tóth Tamás - további képekért kattints!

A nagymegyeri kutyamenhelyt üzemeltető Dog Azyl polgári társulás aktivistája, Dosoudil Veronika elmondta, a szombati volt az első hivatalosan meghirdetett nyílt nap a menhely fennállása óta. „Egy egyszerű nyílt napot terveztünk, majd jött az ötlet, hogy legyen inkább szerencsenap, amelyet úgynevezett kutyaszocializációs programokkal színesítünk” – kezdte Veronika.

Az eseményre meghívtak két kutyakiképzőt, Ivana Kakašovát és Viktor Vlastibor Zornant, akik által hasznos ismeretekkel gazdagodtak a gazdik és a kutyusok is. Ezt követően sor került a „kutyaérettségire” és díjazták a legügyesebb kutyus-gazdi párost is.

„Az idei volt az első hivatalos nyílt napunk, de igazából nyitva vagyunk a hét minden napján, délelőtt 11-től délután 3-ig bármikor bátran lehet jönni. Szeretném, ha hagyományt teremthetnénk az ilyen megmozdulásokból. Valójában nem is nyílt napnak hívjuk, az esemény Az én szerencsnapom elnevezést kapta, hiszen minden egyes kutyusnak, aki ma kijut a ketrecből, akárcsak egy tízperces sétára vagy egy ötperces futásra, az már egy szerencsenap.

Fontos, hogy az emberek szem előtt tartsák, hogy a menhelyről származó kutyus semmivel sem értéktelenebb, mint a többi” – hangsúlyozta.

A kedvezőtlen időjárás ellenére folyamatosan érkeztek az érdeklődők a menhelyre, Veronika pedig elárulta, olyan is akadt, aki Pozsonyból vonattal érkezett hozzájuk.

A nagymegyeri menhelyen jelenleg 66 kutyus van, ideiglenes befogadóknál pedig további 42. Hosszú évek óta sem csökkent száz alá a kutyusok létszáma. A Dog Azyl polgári társulás 2010-ben jött létre, majd 2012-ben megalapították a menhelyet, az üzemeltetőknek pedig azóta sikerült átépíteniük az egészet.

„Egy hatalmas projektbe kezdtünk bele szinte zéró költségvetéssel, a jó Istenre és a jó emberekre hagyatkoztunk. Még mindig fizetjük ezeket a számlákat, utána pedig egy új fejezet kezdődhet a menhelyen, amikor már kizárólag a kutyusokkal tudunk foglalkozni. Nagyon szerencsések vagyunk, mert amire szükségünk van, azt többnyire kapunk. Amire viszont a legnagyobb szükségük van a kutyáknak, az az emberi szeretet és törődés, amiből nem kapnak eleget. A legjobb az lenne, ha barátok, barátnők havonta egyszer pár órára eljönnének a kutyusokhoz, szeretgetnék őket, sétálnának, foglalkoznának velük. Ha úgy szeretnék őket, mintha a sajátjuk lenne, az sokkal többet jelentene a kutyusnak, mint bármi más, akár a luxuskörülmények” – tette hozzá Veronika.


(fl,tt)