Megint jönnek, megfulladnak

„Citizen ship we got memories
Stateless they got shame
Cast adrift from the citizen ship
Lifeline denied exile this castaway”

(Patti Smith)

Elég volt – mondja most már a fejlett Európa, napról napra kevésbé félve attól, hogy talán polkorrektebb módon, de ugyanazt mondja, amit a populista szélsőjobb. „Túl sok a menedékkérő Németországban” – ismerte el a napokban a német kancellár, a király meztelenségéről nyilatkozva mintegy, hiszen 2015 óta mindenki tudja, hogy ez így van. „Nem tudjuk befogadni az egész világ nyomorát” – közölte végre a francia elnök is, ezt is tudtuk, elnök úr, jó reggelt.

A fejlett, művelt, más régiókat időnként emberi jogokból kioktató Európa hónapok óta nézi estéről estére a híradókban, hogy afrikai fiatalemberek érkeznek szánalmas lélekvesztőkön az olasz partokra, ők a túlélő többség: csak idén 2500-an fulladtak a Földközi-tengerbe, ellenben 186 ezren megérkeztek, és ez a szám már csak hatványozódni fog.

Az utóbbi hetekben főként a Tunéziából Lampedusába irányuló illegális vízitúrák szaporodtak meg, nem teljesen függetlenül attól, hogy hamarosan életbe lép az EU Tunéziával kötött megállapodása, és az embercsempészek egyfajta kapuzárási pánikban vannak, most akarnak még kaszálni, amíg lehet. Ha minden jól megy, a tunéziaiak első körben százmillió eurót kapnak azért, hogy elejét vegyék a tömeges, illegális migrációnak – és lehetőleg nem úgy, ahogy eddig, hogy pl. a parti őrség egyszerűen elsüllyeszti ezeket a csónakokat, vagy áttranszportálja az érintetteket egy sivatagba.

A lampedusai képek 2015-öt idézik meg, amikor Németországba számolatlanul érkeztek a migránsok, mindenki „willkommen” volt, aztán lassan kiderült, hogy nem egyszerűen sokan, de nagyon sokan vannak, az önkormányzatok, tartományok túlterheltek, a migránsok 70 százaléka a szociális rendszerből él, több lett a késelés, a nők elleni erőszak – és persze drámaian feljött a jobbos populizmus, amely abból él, amit a többiek elhallgatnak vagy megszépítenek.

Európa, amely általában gond nélkül lemenedzseli, hogy mekkora lehet a kötségvetési hiányunk vagy milyen villanykörtét használhatunk, évek óta nem bír megbírkózni az illegálisan érkezettek problémájával, és ennek főleg filozófiai okai vannak. Hiába látszik régóta, hogy elsősorban nem a képzett, oktatásba vagy munkaerőpiacba integrálható emberek jönnek – a progresszív mainstream ragaszkodik ahhoz a teóriához, hogy Európa munkaerőhiányát, valamint a későbbi nyugdíjkasszák telítettségét az Afrikából és a Közel-Keletről érkezők milliói fogják garantálni. Nem fogják.

Hiába tudja mindenki, hogy a schengeni rendszer működésének alapja a külső határok védelme lenne, ez még mindig olyan alaptétel, amiért EU-fórumokon külön harcolni kell. Sőt, már a belső határkontrollok témája sem tabu, hála az olyan politikusoknak, mint pl. Magyarország miniszterelnöke, aki Szlovákiára is rázúdítja az embercsempészeket és vele a migránsokat, én kérek elnézést helyette is.

Amíg Európa nem tudja eldönteni, hogy a menedékkérő emberek problémát vagy megoldást jelentenek-e számára, marad a tehetetlenség a szárazföldön és a halál a tengeren. A reguláris, szabályozott bevándorlás, külföldi kreatív agyak Európába hozatala természetesen remek ötlet – lenne.

Nem kérdés, hogy aki a vízben van, azt ki kell menteni. Azért, mert Európa vagyunk, és az emberi élet szent. A lélekvesztők utasainak joguk van az életükhöz, és ahhoz, hogy az EU-határainál beadhassák menekültügyi kérelmüket, és azt tisztességes módon el is bírálják. Ez azonban nem jelentheti azt, hogy mesterségesen elő is kell segíteni az importjukat, mint teszi némely nyugati NGO menekülteket kihalászó hajója a Földközi-tengeren. Tényleg nem tudjuk befogadni az egész világ nyomorát, a jótét lelkek altruizmusa, mint általában, itt is jelentős kárt okoz.

A Focus német hírmagazin a napokban olasz ügyészségi iratokkal igazolta, amit eddig is tudni lehetett, és amit a Frontex az elmúlt években videókkal is dokumentált: német embermentő civilek kifejezetten együttműködnek a líbiai, tunéziai embercsempész gengszterekkel, egészen felhajóznak az afrikai partokig, ahol átvételre készen kapják a frissen tengerre bocsátott emberi árukat.

A tengeri jog kimondja, hogy a legközelebbi partokhoz kéne fuvarozni ezeket az embereket, ehelyett az NGO-k szépen elvégzik a csempészek munkáját.

Nonprofit, az.

Itt az egyik megoldás az lehet, amit Giorgia Meloni javasolt, hogy ezek a hajók oda vigyék a menedékkérőket, amely országok zászlói alatt közlekednek, a valódi megoldás pedig talán az, ami felé az EU bátortalanul tapogatózik: szigorúbb külső kontroll, regisztráció a fogadó országokban, de egyfajta igazságos elosztási mechanizmus az egész kontinensre kiterjedően – ez eleve csak a jogosultságot elnyerő menekültekre, tehát az érkezők töredékére vonatkozna. Ennyi szolidaritást talán megér az, amit nem is olyan régen még Európának hívtunk.

A szerző újságíró, blogja: individualista.hu