Marcel Slávik, az állampolgár*

Slávik, az állampolgár (S, az állampolgár) a szlovákiai ügyviteli jog történetének jelentős személyisége. És minden bizonnyal felkent bajnoka annak a kategóriának, hogy kicsoda képes résztvevőként bejelentkezni a legtöbb jogi eljárásba.

Marcel Slávik, az állampolgár*
Marcel Slávik, az állampolgár (piros kabátban) hetykén pózolt nekünk dunaszerdahelyi portyáján - Paraméter-felvétel

S, az állampolgár a környezetvédelmi hatástanulmányok (EIA) specialistájaként híresült el. A mi S állampolgárunk (azért a miénk ő, mert Szlovákia-szerte nyomul) az építési törvény azon értelmetlen kitételével él vissza, amely szerint, ha akar, bárki az építészeti eljárás résztvevőjévé válhat.

A pozsonyi panellakó, S  állampolgár a cseh határtól az ukránig számtalan építészeti eljárás résztvevője lett. Abban a pillantban, amint észre vesz a vonatkozó hivatalos hirdeményben egy–egy környezetvédelmi hatástanulmányt (EIA), hanyatt-homlok a számítógépéhez üget és nyomtatójából pillanatokon belül napvilágra kerül egy csinos pamflet. Tévedés ne essék, S állampolgárnak fogalma sincs arról, mi az adott beruházás célja, azt sem tudja, milyen környezetben valósul meg az építkezés. Ő egyszerűen azért ír véleményt, hogy ezáltal az eljárás résztvevőjévé váljon. Ha ugyanis résztvevője a környezetvédelmi (EIA) eljárásnak, automatikusan az egész építkezés engedélyeztetési eljárásának résztvevőjévé válik, a kolaudációig bezárólag.

Ettől kezdve az illetékes hivataloknak meg kell vizsgálniuk az ominózus résztvevő valamennyi észrevételét, kifogását és határozat formájában ki kell értesíteniük őt. A határozotok ellen viszont természetesen fellebezni lehet, így az illetékes szervnek megint döntenie kell, elutasítja-e, avagy figyelembe veszi-e azt. Így történik, hogy hivatali órák ezrei pocsékolódnak el S állampolgárra. Aki odahaza üldögél és vég nélkül gyártja indítványait, hogy Szlovákia legeldugottab helyeire is eljuttassa azokat. A következmény pedig annyi, hogy a befektetések késnek, a hivatalok meg a környezetvédelmileg fölöttébb érzékeny S állampolgár eszement észrevételeivel és indítványaival küszködnek.

Szakmai berkekben köztudott, hogy állampolgárunk csak a Dunaszerdahelyi járásban az EIA-eljárások mintegy 80 százalékának résztvevője, a Szenci járásban ez az arány 90 százalék. Némely követelésének eszmei mélysége a szárított tőzegig ér, de lejjebb is van...

Lássunk néhány konkrét esetet: S állampolgár azt javasolja, hogy a futballstadion előtt köztéri szobor és szökőkút legyen, a küzdőtér alatt pedig szennyvíz-elvezető betonkád, a stadion tetőjét meg zöld növényzet borítsa.

A szóban forgó ellenvetések/ötletek ismétlődnek az építészeti eljárás minden fázisában. S állampolgár szerint bennünket pld. Dunaszerdahelyen minimum 10 szökőkút illetne meg... És a hivatalok csak aztán hozhatnak érdemi határozatokat pro vagy kontra, ha minden egyes észrevételt/indítványt megvizsgáltak, véleményeztek. Csakhogy ezeket a határozatokat a mi állampolgárunk azon nyomban megtámadja.

Első ránézésre úgy tűnhet, valami szellemi fogyatékosság munkálhat itten. Erről azonban szó sincs. A mi állampolgárunknak szellemileg semmi baja. Ő mindössze tárgyalópozícióit építgeti. Előfordulnak ugyanis olyan építészeti eljárások is, amelyekből S állampolgár valahogy eltűnik. Egyszercsak semmi nem érdekli őt. Nem bánja, milyen lesz az zöldövezet, milyen fákat ültetnek, nem bánja, hogy nem lesz gumiból aszfalt, a szökőkutak suttogása-duruzsolása sem hiányzik neki, egyszerre mindezek nélkül is képes élni.

S, az államplolgár e héten Dunaszerdahelyre is ellátogatott, ahol a kolaudációs eljárást azzal kezdte, ha nem lesz szökőkút, nem lesz stadion sem. Nem jött egyedül, volt vele egy „vállalkozó úr“ is. Aki névjegykártyákat osztogatott a jelenlevőknek. Feladata egészen addig nem volt világos, amíg S, az állampolgár ki nem jelentette, hogy tudni kell, kivel működik együtt, dolgozik az ember...

Ha mindezt egy filmben látom, biztosan jót nevetek, csakhogy ez maga a kemény szlovákiai valóság. Ahol az illetékesek S állampolgár beadványainak, észrevételeinek, indítványainak százaival kénytelenek dolgozni. A beruházások pedig folyamatosan késnek, sőt előfordul, hogy meg sem valósulnak. A pénz, az állami hivatalok és az építészek energiái viszont nem azért mennek füstbe, mert létezik a mi állampolgárunk, hanem azért, mert a törvényhozók képtelenek kijavítani a törvény hibáját, a joghézagot. Pedig egyetlen mondat elégséges lenne, hogy ez a félelmetes patthelyzet megszűnjön. Csakhogy azt a mondatot valakinek meg kell fogalmaznia, a parlamenti képviselőknek pedig jóvá kell hagyniuk.

*Az írás szlovák nyelven a Hospodárske noviny-ban jelent meg

Világi Oszkár