A háború miatt minden átalakul, de Komárom az egyik nyertese lehet ennek a helyzetnek - interjú Keszegh Bélával

2022. szeptember 27. - 11:53 | Régió

A Duna-parti város első embere végigjárta a szamárlétrát, és most, az önkormányzati választásokon újrázna. Komárom eddig Csipkerózsika álmát aludta, azonban a településen már terjeng az aszfaltszag, kezd gatyába rázódni az oktatásügy, és a görkorcsolyát is ki lehet készíteni, mert az új korzón egészen a spiccig gurulhatunk. Persze, jó tisztában lenni azzal, hogy mindenkinek, aki jelölteti magát, fel kell kötnie az alsóneműjét, mert nagyon kemény idők jönnek. De néhány emberrel ellentétben Keszegh Béla nem gondolja azt, hogy mindenhez is ért, ami miatt öt széken kellene ülnie egyszerre. Inkább azt tudja, hogy Komárom egy teljes embert kíván.

A háború miatt minden átalakul, de Komárom az egyik nyertese lehet ennek a helyzetnek - interjú Keszegh Bélával

Ahogy a városháza felé menet végigautóztam a fél városon, láttam, hogy épülnek-szépülnek a komáromi járdák. Csak nem önkormányzati választások előtt állunk?

Érezni az aszfalt szagát. Igen, zajlanak az építkezések, de egy hektikus ciklus után vagyunk. Pár éven keresztül a koronavírussal kellett foglalkoznunk, azonban sok tervünk volt, és nekiálltunk pályázatokat írni, amik három-négy évvel később értek be. Most 16 utcát újítunk fel, ami másfél éves előkészítést igényelt. Nem az van, hogy a garázsból váratlanul kitolatott egy aszfaltozógép. És mivel ezek lassúbb folyamatok, már azt is tudni, hogy jövőre is lesz még vagy hat-hét átadó. A megbízatásunk elején kárt mentettünk, jött a Covid, aztán a háború, mindezek ellenére saját költségvetésből az elmúlt 25-30 évet számítva rekord mértékű fejlesztés zajlott Komáromban.

És ahogy azt látni lehetett, az ön mögött felsorakozó csapat kész az októberi választási csatára. Mik a kilátások? Megismételhető a négy évvel ezelőtti bravúr? Akkor majdnem 60 százalékot kapott...

Nyilván más, amikor vezető pozícióból rugaszkodik neki az ember az önkormányzati választásoknak...

Az előnyösebb pozíció vagy rosszabb?

Az összes többi jelölt az aktuális polgármesterrel szemben határozza meg magát. Én végigjártam a szamárlétrát. Kétszer voltam helyi képviselő, aztán alpolgármester lettem, és négy éve abból a tisztségből pályáztam meg a városvezetői posztot. Annyi különbséggel, hogy az akkori polgármester már nem jelöltette magát. Most azonban az a helyzet, hogy én folytatnám a megkezdett munkát, az összes többi jelölt meg el akarja mondani, hogy mi az, ami nem jó és mit csinálna másként.

Hosszú a listájuk?

Mi nem ezzel foglalkozunk, mi az eredményeinkre koncentrálunk. Mert mindig lehet mást és másként csinálni. Arról nem beszélve, hogy Komáromnak van egy olyan "adottsága", hogy a város korábban körülbelül húsz éven keresztül Csipkerózsika álmát aludta. Ebből adódóan nagyon sok területen vagyunk lemaradva, és az emberek azt várják, hogy minden egyszerre fejlődjön.

Mondana egy példát?

Többet is. Komárom szlovákiai rekorder volt abban, hogy négy éven keresztül egyetlenegy iskola sem volt felújítva a hat közül. Ilyen város nincs még egy az országban. Ilyen volt a sorsa az uszodának, a termálfürdőnek is. Az utak is érintetlenek voltak, a közvilágítást is mi kezdtük felújítani. Talán mindenki azt várta, hogy ezzel a lendülettel minden megoldódik. De aztán jött a Covid, a karanténos lezárásokkal, és ezzel a helyzettel kellett foglalkozni. És most itt van 25 hiteles jelölt...

Ha jól értem, a Függetlenek Komáromért csoportra tértünk ki, amelyiknek ön a polgármester-jelöltje...

Igen, köztük van 15 olyan személy, akik már most is az önkormányzatban dolgoznak, és most újra jelöltetik magukat. A miénk az egyetlen csoportosulás, amelyik nem, hogy nem esett szét az évek alatt, hanem még bővült is. És ehhez a csapathoz társul most tíz új arc, akik között találunk hatszoros olimpikont vagy az év vállalkozóját, akik az élet különböző területein már bizonyítottak. Akiknek nem plusz pénzre van szükségük, hanem szolgálni szeretnék a városukat.

Remélhetőleg ez meg is dobja a részvételi arányt, hiszen míg négy éve országosan vagy 50 százaléknyian mentek szavazni, addig Komáromban a választók csupán 28 százaléka járult az urnákhoz. Ez mivel magyarázható?

A komáromiak általában véve apatikusak. Ez meg abból a kálváriából adódik, ami a magyar képviselettel történt az elmúlt időszakban. Kezdve azzal, hogy korábban az MKP-ból több politikai ág kisarjadt, aztán a helyi szervezetet többször is feloszlatták, és ebbe az emberek belefásultak. Hiteltelenné vált számukra a politika, és ezért a közösségünk egy része azt mondta, inkább nem megy választani. Országosan is ismert jelenség, hogy ha valaki elfordul a pártjától, egy ideig másra nem akar szavazni.

Most azonban összevont választások lesznek, ami miatt magasabb lehet a részvétel, ami meg annyiban örvendetes, hogy ezzel növekedni fog a legitimitása. Ettől még a komáromiak bizalmának visszaszerzése egy hosszabb folyamat lesz. És ezen dolgozunk most. A választási ciklus befejeztével most össze is írjuk az eredményeinket, amit egy kiadványban jelentetünk meg. Mi nem engedhetjük meg magunknak, hogy nagy koncertet szervezzünk, nem lesznek logóval ellátott tollaink sem. A kampányunkat mi magunk szervezzük, kizárólag saját forrásainkból, nem fogadunk el kívülről pénzt. Mi így állunk hozzá ehhez a történethez, a bizalmat így próbáljuk felépíteni.

És van mit tennünk. Ha az ember este bekapcsolja a híradót, és megjelenik Igor Matovič, már elromlik a kedve, amire ráfejel az, ha megvizsgálja az aznap reggel érkezett villanyszámlát, és aztán meg értesül arról, hogy a gyerek iskolájába egy csomó pénzt kell befizetni. Erről az egészről a Tankcsapda száma jut az ember eszébe, hogy mitől is legyen jó kedvünk? A Covid utáni karantén-frusztráció még velünk van, távolságtartóbban lettünk, erre meg jött a másik válság, ami miatt egzisztenciális kérdések merülnek fel, és felbolydulnak az emberek. És ha valaki ilyen állapotban van, akkor valakin le akarja vezetni a haragját, mert keresi a választ arra, miért van ez az egész. Ilyenkor kapóra jön a helyi önkormányzat vezetője, mert mondjuk egy miniszter csak a tévében szerepel, az ilyen-olyan szolgáltatók, amelyek megemelték az áraikat, akár tízszeresére is, azok arctalan valakik. No, de a helyi emberek viszont itt vannak, akiken le lehet vezetni a dühöt. Ezért van az, hogy egy csomó helyen a jelenlegi polgármestereknek nincsen kihívója. Egy olyan helyzetben vagyunk, amikor mindenkinek, aki indul a választásokon, fel kell kötnie a gatyáját és a bugyiját, mert nagyon kemény idők jönnek. Az előző időszak sem volt piskóta, de ez most olyan lesz, hogy nagyon oda kell tennünk magunkat.

Ha már a közösségünk szavazataira korábban számító pártról is szó esett, milyen a viszonya az MKP-t is magába foglaló Szövetséggel?

Én nagyon rövid ideig voltam az MKP tagja, amikor a parlamentben dolgoztam asszisztensként, szóval nem vagyok egy pártember típus. De azt elfogadom, hogy a pártokra szükség van. Az például szörnyű helyzet, hogy a Komáromi járásnak nincsen parlamenti képviselője. Ez a régió megérzi ezt. Ami meg a Szövetséget illeti, az egy sokrétű csoportosulás, és nyilvánvalóan jó lenne, ha a déli régiót fontosnak tartók helyet szereznének a megyei közgyűlésben, mert szervezetlenül nem lehet sokat elérni. Most például a Nyitra Megyei Önkormányzatban az, hogy van egy erős, megkerülhetetlen Szövetség frakció, az Komáromnak nagyon jó. Konkrét fejlesztések köszönhetőek ennek a helyzetnek. És a legközelebbi parlamenti választásokon az utolsó lehetőségünk, lövésünk lehet, hogy átlépjék a küszöböt. Ha ez a vonat elmegy, akkor a Szövetség lehúzhatja a rolót.

Az valóban így lehet, de még a helyi viszonyoknál maradva, ön kit tart a legerősebb helyi ellenfelének? A szövetséges Bauer Ildikót?

Keveset foglalkozunk ezzel, de ha megnézzük a leosztást, akkor látni, hogy a szervezettség meg a kampányra fordított pénz mennyisége azt jelzi, hogy ő komolyan gondolja a kihívást. Az esélylatolgatásba nem szeretnék belemenni, de már eddig a sokszorosát költötték annak, mint amennyit mi a népszerűsítésünkre szánunk összesen. Egy ismerősöm mondta azt, hogy attól tart, ha otthon kinyitja a hűtőt, az ellenfelem onnét is visszamosolyog. Nagyon intenzív az egyszemélyes kampánya, amibe belefér mondjuk egy jótékonysági koncertnek álcázott esemény is. Azonban mi ezzel nem foglalkozunk, inkább a saját témánkra összpontosítunk, azzal, hogy elszámoljunk a munkánk eredményével, és felvázoljuk a víziónkat. Mert meló az maradt bőven.

Melyik eredményre a legbüszkébb? Mit tenne ki az ablakba?

Amire a legbüszkébb lehetek, az az, hogy az oktatás terén sikerült annyi pénzt költeni az intézményekre, amire korábban nem volt példa.

Mennyi az annyi?

Négymillió euró. Az iskolákat és óvodákat kezdtük rendbe rakni, és már megvannak a pályázatok arra, hogyan rázzuk gatyába egy-két éven belül az oktatásügyet. Korábban arra sem volt példa, hogy ennyi emlékművet újíthassunk fel, erre is több mint két és fél milliót fordítottunk.

Netán a Cirill és Metód szobornak is jutott valami?

Arra nem költöttünk, ők még tartják magukat, viszonylag jól vannak. Visszatérve a sikerekre, a hulladékgazdálkodásban is stratégiai váltást vittünk végbe. Gyűjtőudvart építettünk, a szelektálás mértékét megdupláztuk, kukatárolókra is költöttünk vagy 600 ezer eurót, és az egész rendszert átfogóan szervezzük meg. Ami a mobilitást illeti, új wifis buszaink vannak, és egyedüliként ingyenes a tömegközlekedés Komáromban. A kerékpáros turizmust is fejlesztjük, és nem csak azért, hogy én naponta biciklivel járok munkába. Az állomáson lehet biztonságosan parkolni, megosztópontok és kerékpárutak épülnek, és kész a koncepciónk az egész városra kiterjedően.

Szóval van mivel dicsekedni.

Még tudnám folytatni...

Azt látom. És egy kicsit önkritikusabb pillanatban mit mondana, mi az, ami nem egy sikertörténet, amivel még sokat kell foglalkozni?

Inkább úgy mondanám, hogy vannak olyan területek, ahol időigényesebbek a projektek, amik tehát nem tudtak még beérni. Amiket nem lehetett két-három év alatt tető alá hozni. Ilyen a közlekedési infrastruktúra bővítése is, vagy a komáromi kikötő revitalizációja. Itt is komoly lépéseket tettünk, de ez sem négyéves ciklusra szóló feladat. Elkészül a fejlesztési terv, a master plan, megvan, hogy hol lehetne a kikötő, amivel stratégiailag előre léphetünk. De nem nagyon tudok mondani olyan területet, ahol ne történt volna határozott előrelépés.

Beszéltem néhány komáromi ismerősömmel, akik azt kifogásolták, hogy nincs a településnek ipari parkja. Bezzeg Dél-Komáromban működik egy ilyen park, és tőlünk, a mi járásunkból meg ezrek járnak oda dolgozni.

Ez egy régi mulasztása a városnak, és amikor Dél-Komáromban elkészült az ipari park, mi meg lemaradtunk erről, az el is szívta a térség munkaerejét. Valóban jó volna egy ilyen létesítmény, de azt is látni kell a környék példáján, hogy valószínűleg nem nagy cégeknek kellene jönniük, mint mondjuk a Nokia, amelyik aztán tönkre is ment. Nem feltétlenül nagy ipari parkra lenne szükség, hanem olyan létesítményre, ami hozzáadott értéket képviselne, stabilan meg tudna kapaszkodni, és itt tudja tartani az embereket. De ha most elmennénk a munkaügyi hivatalba, legalább 500-600 betöltetlen munkahelyet találnánk. Azaz, aránylag alacsony a munkanélküliség. Amikor pedig megjelentek az első ukrajnai menekültek, a cégek sorban hívtak fel, hogy várják őket, mert kevés a munkaerő. A gútai kábelgyár is például nyitott volna egy új gyártósort, száz új emberre volt szükségük, és csupán hárman jelentkeztek oda. Szóval át kell gondolni, milyen irányban lépünk ezzel összefüggésben, de azt is hozzátenném, hogy ezt a kérdést nem elsősorban az önkormányzat tudja szervezni. Nagyobb volumenű fejlesztést az üzleti szféra vagy a kormány tudja generálni. Érdeklődtek itt logisztikai cégek, amelyek Komárom azon adottságát szerették volna kihasználni, hogy a város lakossága kétnyelvű, azaz a cseh és a szlovák piac mellett Magyarországot is el tudnánk látni. Közel vagyunk az autópályához, itt folyik a Duna, és szondázták, hogy van-e elérhető munkaerő. És bizony kiderült, csak szűkösen. Lehet, hogy Dél-Komáromból visszajönnének az emberek dolgozni, de ez a kép összetettebb és óvatosan kell mozogni. Azt viszont jó lehetőségnek látom, hogy a kikötő revitalizációját továbbvigyük, ami közben már megkapta a logisztikai központ megnevezést.

Mi ezzel az elképzelés?

15-20 éves távlatban Komáromnak két óriási stratégiai lehetősége van. Az egyik az, hogy Magyarországon már lassan nekiállnak megépíteni a Dél-Komárom-Székesfehérvár gyorsforgalmi utat, ami tíz év alatt el is készülhet, és ha lenne egy Komárom-Nyitra szakasz is, akkor egy észak-déli folyosó része lehetne a városunk. A másik pedig, hogy ki kellene aknázni azt a tényt, hogy Komáromban van Szlovákia második legnagyobb kikötője, ami kihasználatlan. Pozsonyban szorul ki az ilyen ipari tevékenység, mert az ingatlanfejlesztőknek más elképzeléseik vannak. Komáromnak meg a múltban is az adta a gazdagságát, hogy virágzott a kereskedelem. A gabonakereskedő Domonkos János is egy hajós ember volt, akinek élete alapján Jókai Mór megírta az Aranyember című művét. Szóval egy erre az adottságra alapuló logisztikai központ sok munkahelyet teremtene. Ha a határt lebontjuk a fejünkben, akkor látjuk, hogy a településnek nagyon jó az elhelyezkedése. Azt látni, hogy az ukrajnai helyzet miatt az összes logisztikai útvonalat Európa is újragondolja, és az élelmiszer egy kulcskérdés lesz, miközben a régiónkban hagyományosan jelen van a mezőgazdasági tevékenység. Ha ezt ki tudjuk használni, akkor hosszabb távra kiépíthetjük a stabil pozíciónkat. Az én elképzelésemben nem az motoszkál, hogy tíz év múlva még több gyártósori munkás legyen, aki összeilleszti a mobiltelefon két részét, hanem inkább olyan jellegű munkahelyek szülessenek, amik valós értéket teremtenek.

Mennyire van kihasználva a kikötő kapacitása?

A háború előtt ez mindössze 5 százalékra süllyedt, de azóta ez megugrott. Állandóan pakolnak a daruk. A korábban Ukrajna felé működő szállítási vonalak megszakadtak, és látni, ahogy más logisztikai szálak kezdenek formálódni. Mindenki újragondolja a helyzetet, nem csupán az energiahordozók, hanem az élelmiszer-ellátás terén is. Minden átalakul, és Komárom lehet ennek az egyik nyertese.

Hogy ebből valami lehessen, nem ártana, ha lennének kormányon belül kapcsolatok. Így, hogy a szlovákiai magyaroknak még a parlamentben sincs képviselete, kikkel lehet egyeztetni, konzultálni, terveket kovácsolni?

Én ezt mindig a legilletékesebbnél próbálom meg. A kikötő kérdése nálunk a közlekedésügyi minisztériumhoz tartozik, és mondhatom, hogy korrekt a viszony közöttünk, és az illetékes államtitkárral meg rendszeresen egyeztetünk, ahogy a Közkikötő Rt. vezérigazgatójával is.

2017-ben, tehát még alpolgármesterként írt egy cikket, aminek a címe, "Visszakapjuk a rakpartot?" Hogyan áll ez a dolog? Milyen esélyei vannak a komáromiaknak arra, hogy ott korzózzanak?

Rövid-, közép- és hosszútávú terveink vannak ezzel kapcsolatban. A rövidtávú az, hogy most ősszel elkészül a korzó a Vág-hídtól a folyó dunai torkolatáig, azaz a "spiccig". Lassan lehet "élesíteni" a görkorcsolyákat, a helyszín színvonalas kikapcsolódást kínál. Aztán vannak előrelépések a területek visszafoglalásra a töltőállomásnál, amit próbálunk eltávolítani, és már visszaszereztünk egy részt a Szlovák Földalaptól, így nemsokára ki lehet menni egészen oda, ahol a Vág és a Duna találkoznak. És van egy hosszabb távú terv, amit már a kikötő revitalizációjánál jeleztük, hogy fontos szempont számunkra, hogy a Duna rakparton fölfele, legalább az erőd magasságáig fejlesztéseket lehessen végezni. Működhetne ott egy kisebb hajók számára szánt kikötő, ahogy kell, mólókkal, de az mindenki számára megközelíthető lenne.

Ön jelenleg úgy polgármester, hogy a 25 tagú önkormányzatban többségben vannak az önhöz tartozó képviselők. Kicsiben tehát egy többségi "kormány" "miniszterelnöke". Nincs olyan ambíciója, hogy átnyergeljen az országos politikába, mert mondjuk kinőtte Komáromot és szintet akar lépni?

Azzal kezdeném, hogy amikor négy éve bejutott a csapatunk az önkormányzatba, elsőként egy szlovák alpolgármestert is választottunk. Ami jelzésértékű...

Szinte hidas hozzáállás...

Nem feltétlenül. Ebben inkább a kultúrák egymás iránti tisztelete mutatkozik meg. Éppen valamelyik nap nyilatkoztam, hogy a szlovákoknak nálunk autonómiája van. Ők eldönthetik, hogy mit akarnak, és tiszteletben tartjuk egymást. És volt egy olyan fura helyzet is, amikor a helyi szlovák színjátszó csoport érdekeit én védtem a szlovák kulturális miniszter asszonynál.

Ez szép gesztus. De térjünk vissza az eredeti kérdésre.

Semmiképpen nem akarok sem megyei, sem parlamenti képviselő lenni. Következetesen vallom, nincsenek ilyen ambícióim, nem akarom magamat jelöltetni sem. A mostani munkám egy nagyon szép kihívás, és sokszor ez is a család rovására megy, amennyi időt a pozíciómnak szentelek. De én ezt szeretem. Gyakornokként kipróbáltam Brüsszelben, milyen az Európai Parlament, és a szlovák törvényhozásban is láttam, hogyan folyik a munka. Ez számomra túl elvont, én azt szeretem, ha látom, ahogy mondjuk épül az óvoda, vagy érzem az aszfaltszagot, és szeretek találkozni az emberekkel. Én így szeretek élni, engem ez mozgat, ilyen vagyok, ez családi örökség. Azt meg kimondottan nem szeretem, és ez a szlovákiai magyar politizálás rákfenéje, - ami miatt most alacsony is a népszerűségük -, amikor néhány ember azt gondolja, hogy mindenhez ért és öt széken kell ülnie. Inkább tanuljunk meg együttműködni. Itt is volt olyan polgármester is, aki egyszerre három széken foglalt helyet, azzal a jelszóval, hogy ezzel a város érdekeit védi. Pedig Komárom egy teljes embert kíván. Az jó, ha Pozsonyban erős partnereink vannak, és ott szakmai szinten mondjuk el, miért kell nekünk ez vagy az. A szlovákiai magyar közösségből meg nem kell kiszorítani senkit sem, hanem meg kell osztani a munkát, hiszen abból rengeteg van. El kell kerülni a minőségi kompromisszumokat. Az lenne a legjobb, ha a régiónak lenne képviselete, ha a déli országrész jelöltjei bekerülnének a parlamentbe. Akkor lehetne igazán együtt dolgozni.

Sidó Árpád