Csallóközi vadász, a vad és a természet szolgálatában

Több mint fél évszázada vadász, hogy indult ez a szenvedély, a vonzódás a természet iránt?

1959 óta vagyok vadász, “sajnos” ez már hosszú idő. Édesapám vadász volt, korán elhunyt, és amikor betöltöttem a 18-at, jelentkeztem a vadászkurzusra. Később felvettek a területi egyletbe – régen még így hívták –, ez 1960-ban történt. 1973 óta a járási vadászszövetség elnökségi tagja vagyok, ebben a minőségben egy nagyon rövid megszakítással a mai napig dolgozom.

Mit jelent vadásznak lenni, illetve mi a helyi szervezetek feladata?

Minden egyes kolléga, minden egyes vadász, aki kamara- vagy szervezeti tag, elsődlegesen a természetvédelemmel, a vadvédelemmel, a vadról való gondoskodással, és az ehhez kapcsolódó további teendőkkel foglalkozik. Tudni kell azt is, hogy minden szervezet önállóan tevékenykedik. A járási szervezet felügyeli, hogy a vadászati tevékenység törvényes keretek között folyjon, másrészt pedig felelősséggel tartozunk a központi szervezet felé tevékenységünk tartalmát illetően. Fontos megemlíteni azt is, hogy a természetben élő vad az állam tulajdona, az államnak pedig kötelessége biztosítani a vadvédelmet, amit a vadászszervezeteken keresztül tesz meg.

Csallóköz mekkora vadászterületet tudhat magáénak?

A vadászterületeket Szlovákiában törvény határozza. Nem tartoznak a vadászterületek közé a települések belterületei, utak, vasút, ipari vagy gazdasági létesítmények, a többi terület pedig mind vadászterületként van számon tartva. Nehéz pontosan megmondani, hogy ez pontosan mekkora számot jelent a Dunaszerdahelyi járásban, mivel nagy volumenű építkezések folynak, de a vadászterület valahogy 70-80 ezer hektár közt mozog. Emellett járásunkban körülbelül 1600 vadász tevékenykedik.

Pályafutása alatt találkozott valamiféle vadászokat illető, negatív előítélettel? Hogyan viszonyulnak a laikusok a vadászokhoz?

A vadászok túlnyomó többsége tisztességesen kifejti azt a tevékenységet, melyet az állam és a társadalom elvár tőle. Ez azonban nem zárja ki azt, hogy a vadászok között is vannak olyan egyének, akik sajnos néha törvényellenesen cselekednek – ide soroljuk az orvvadászokat, és ők rendkívül negatív fényt vetnek erre a közösségre. Tevékenységüknek semmi köze a vadászat valódi lényegéhez, a cél csupán az, hogy mindenáron megszerezzék a vadhúst, becstelen és erkölcstelen módon.

Ez mekkora problémát jelent a vadászszervezetnek, illetve hogyan harcolnak a jelenség ellen?

Bármelyik vadászszervezetről legyen szó, az orvvadászat nagyon nagy problémát jelent, és az ezt gyakorló személyeknek sokszor a bíróság előtt kell felelniük a tiltott vadejtés, tiltott fegyverviselés kapcsán. A hivatásos vadászok tetten érhetik az illetőt, és átadják őt a bűnüldöző szerveknek a további vizsgálat céljából. Ez sajnos egy olyan olyan jelenség, amely mióta vadászat van, volt, van és lesz is – sajnos. Az orvvadászok elsősorban a késő esti, éjszakai órákban aktivizálódnak, és ha ennek valamilyen formáját észleljük, azonnal cselekszünk.

Mi az igazi vadász feladata?

Mióta a természet és az emberiség létezik, azóta a vadászat is jelen van különböző formákban. A vadásznak elsősorban a vadvédelemre és a természetvédelemre kell összpontosítania. Nagyon-nagyon sok időt töltünk a vad védelmével és gondozásával, a téli időszakban az utóetetéssel, párzási időszakban arra ügyelünk, hogy ne kerüljenek olyan elemek a természetbe, amelyek ezt az időszakot megzavarják – legyen szó, tollas, szőrmés, vagy csülkös vadról.

Egyébként úgy gondolom, hogy a Dunaszerdahelyi járásban nem jellemző, hogy az emberek többsége negatív előítéleteket tápláljon a vadászok iránt. Szinte minden egyes községben, városban tudják azt, hogy mennyi energiát fejt ki a vadász annak érdekében, hogy küldetését aktívan teljesítse.

Ha szemszerűsítenénk hogy a vadász mennyi időt tölt el a vadvédelemmel és magával a vadászattal, hogy néznének ki az arányok?

Talán nyolcvan százalék a húszhoz lehet ez az arány. A vad elejtése az igazi vadász számára nem azt jelenti, hogy az mindenáron megtörténjen, a vadászat legfőbb célja a szelekció, amelynek szakmai szempontból meg kell felelnie azoknak a követelményeknek, amelyeket az adott területen teljesíteni kell. Ahhoz, hogy valaki csülkös vadat ejtsen el, vagy értékes trófeát szerezzen, nagyon sok idő kell, ez egy nagyon hosszú folyamat eredménye. Persze vannak kivételes alkalmak, amikor rövid idő alatt el tudjuk ejteni a vadat, de ez nagyon ritkának számít.

Vissztérve a szelekcióhoz, ha a vad elejtéséről beszélünk, akkor elsősorban a beteg egyedeket kell kiszűrni – hogy a betegség ne terjedjen tovább, illetve, hogy a vad ne szenvedjen tovább tőle, ezután pedig az elöregedő vadak elejtése következhet. Továbbá a csülkös vadnál megvan a megkövetelt párarány, egy az egyhez, ezt pedig nagyon be kell tartani, mert ha nem így történik, akkor genetikai problémák merülhetnek fel, amelyek később a szaporulat esetében súlyos gondokat okozhatnak. A vadászok évente kétszer vadszámlálást végeznek, ilyen a tavaszi vadszámlálás, és a folytonos vadszámlálás. Ezen túlmenően a vadászgazda ismeri a saját vadászterületét, és meg tudja határozni, hogy milyen az ivararány, van-e többlet az egyik vagy a másik oldalon. Amikor én vadászni kezdtem, az volt a tévhit, hogy a nőstény vadat nem szabad bántani, mert az a biztosítéka a szaporulatnak. Ez azonban nem így van. A szaporulat biztosítéka az, ha a tudományos felmérések alapján meghatározott ivararányt be tudjuk tartani – ekkor nincs genetikai probléma.

Milyen állapotban van a csallóközi vadállomány?

A csallóközi területeket mindig is az apróvad, a nyúl, a fácán, a fogoly, a fürj uralta. Sajnos a fogoly- és a fürjállomány a ’60-as, ’70-es évekhez viszonyítva szinte lenullázódott, és nagyon kedvezőtlen a helyzet a nyúl- és a fácánállomány terén is. Sajnos sem a fácán, sem a nyúl esetében nem akkora a törzsállomány létszáma, mint amit a járási hivatal, illetve a törvény meghatározott. Emiatt sok olyan intézkedést foganatosítottunk és szándékozunk foganatosítani, amelyek azt célozzák meg, hogy emelni tudjuk az állomány létszámát ezeknél a vadfajtáknál.

Az utóbbi 15-17 évben járásunkba nem kevés apróvadat, nyulat telepítettünk más területekről, ennek pedig meg is lett a pozitív eredménye. Ugyanakkor más területeken a mezőgazdaság gépiesítése, az összehangolatlan termelés nem mindig van összhangban a céltudatos vadászmunkával – amit egyébként a törvény is meghatároz – és sokszor emiatt nem tudunk annyira pozitív eredményeket felmutatni mindazon munka ellenére, amit mint vadászok elvégzünk. Úgy gondolom, hogy szorosabb együttműködésre volna szükség a mezőgazdasági társaságok és a vadászszervezetek között.

A Csallóközi Vadásznapokon, június 17-én egy járási, szakmai szemináriumot is tartunk, melynek témája elsősorban az apróvad lesz. Továbbá az őzvad szintén jellegzetes vadunk, és azt mondhatom, hogy a helyzet jó, az állomány állapota nagyon-nagyon kielégítő és megfelelő. A hazai vadgazdálkodást dícséri az is, hogy az utóbbi évtized minden esztendőjében a kiállításon van kiöregedett, aranyérmes őzbakunk.

Ön mikor vadászott utoljára?

Ha jól emlékszem, legutóbb februárban vadásztam. Sajnos azóta egyrészt egészségügyi, és más elfoglaltságaim miatt nem volt erre elkalmam. Ráadásul itt van a Csallóközi Vadásznapok is, melynek megszervezése szintén egy komoly feladat.

Mit emelne ki ebből az 56, vadászattal eltöltött évből? Van olyan pillanat, ami erősen megmaradt az emlékezetében?

Számomra mindig az volt a fontos, hogy a vadászat ne egy negatívan, helytelenül megítélt tevékenység legyen, hanem egy olyan társadalmi szerepvállalás, ahol a vadász is megtalálja az eszmei mondanivalót, és egyúttal tesz valamit – és nem keveset – a vadért, a természetért.

(para)

Június 16. és 19. között Csallóközi Vadásznapok Bősön!