Bűnösnek találták és évekre lesittelik a nagyudvarnoki brutális támadás vádlottját!

Illusztráció - Paraméter-archív

Hétfőn meghozták az ítéletet a Dunaszerdahelyi Járásbíróságon, bűnösnek találták a 33 éves M. Józsefet B. János brutális megtámadásában. A bűncselekmény már több mint három éve történt, és az első járási büntetőper is már közel három éve elkezdődött. Először másfél éve hoztak ítéletet, akkor ugyancsak bűnösnek találták a vádlottat, de felfüggesztettet kapott, a kerületi bíróság viszont tavaly ősszel ezt eltörölte, és elrendelte a per újratárgyalását.

Az elmúlt három év fontosabb momentumait alább összefoglaljuk, ha viszont ez már a könyökén jön ki, görgessen csak tovább.

A LÉNYEG:

2015. február 17-én hajnali fél egy után támadták meg a munkahelyéről hazaérkező nagyudvarnoki B. Jánost. A támadó egy vasrúddal ütötte meg több helyen, többek között a fején is, B. Jánosnak azonban a dulakodás közben sikerült lerántania a másik férfi arcát takaró maszkot.

B. János a támadás után helyszínre érkező családtagjainak, a mentőknek és a rendőröknek, majd a büntetőper során is végig azt állította, hogy a vasrudas elkövető egy bizonyos M. József pozsonyeperjesi származású fiatal férfi.

M. József végig tagadta bűnösségét, a tárgyalás során pedig egy bizonyos N. Sz. biztosított számára alibit. A bíróságon eskü alatt vallotta, hogy a feltételezett elkövető nála volt – egyébként szintén Nagyudvarnokban, azon a bizonyos hétfő éjszakán, és éppen filmeztek.

Hosszú bírósági huzavona után, 2016 novemberében született meg az első fokú ítélet, mely szerint M. Józsefet bűnösnek találták súlyos testi sértés vádjában. Az ítélet a kiszabható büntetés (4-10 év) alsó határa alatti, három év felfüggesztett szabadságvesztés volt, négy év próbaidővel. A bíróság távoltartási végzést is kiadott, M. József nem mehet 5 méternél közelebb B. Jánoshoz.

Mind a vádlott, mind az ügyészség fellebbezést nyújtott be az ítélet ellen, előbbi, ugye, az ártatlanságát hangsúlyozta továbbra is, míg utóbbi a büntetés súlyosbítása mellett érvelt (részletek).

Ezt követően a Nagyszombati Kerületi Bíróság 2017 szeptemberében eltörölte az első fokú ítéletet, és elrendelte az első fokú tárgyalás megismétlését, továbbá kérte néhány részlet tisztázását (bővebben), a decemberre kiírt első tárgyalás azonban az ügyvéd távolléte miatt elmaradt.

Mivel ezt követően az újabb tárgyalást csak február elejére írta ki a bíróság, januárban a sértett családja, hozzátartozói és további személyek figyelemfelkeltő csendes tüntetéscéljából vonultak ki transzparenseikkel a járásbíróság épülete elé, és igazságos döntést követeltek, valamint azt, hogy ne húzzák már az időt.

Ezután még négy tárgyalás következett májusig. Itt az összes cikkünk a témában.

A legutóbbi, egy héttel ezelőtti tárgyaláson sikerült lezárni a bizonyítási eljárást és felolvasták az eddigi tanúvallomásokat is, így nem maradt más hátra, mint a felek záróbeszédei.

A tárgyalás ismét a vádlott távollétében zajlott, a kirendelt ügyész azonban ettől függetlenül a bíróság előtt leszögezte:

„A minden területen részletes bizonyítás igazolta, hogy a vádlott követte el a bűncseleményt, amely kimeríti a súlyos testi sértés fogalmát.”

Elsőrendű közvetlen bizonyítékként említette, hogy a sértett B. János rögtön a támadás után megnevezte támadóját, majd az eljárás során végig kitartott amellett, hogy M. József volt az. „Semmilyen olyan bizonyíték nem merült fel, amely gyengítené vagy cáfolná a vallomását” – húzta alá.

Felsorolt néhány közvetett bizonyítékot, elsősorban a vádlott autójában másnap talált ruházatot és eszközöket, melyek között volt egy olyan fémrúd is, amely megfelelt a sértett leírásának, mint amivel megtámadták őt.

Emlékeztetett arra, hogy az egyik tanú, N. Sz. – akit egyébiránt B. János lehetséges felbujtóként nevezett meg – igazolta a vádlott alibijét, azt állítva, hogy azon a hétfői éjszakán náluk filmeztek Nagyudvarnokban, viszont az ügyész szerint a tanú ennek valóságtartalmával szemben maga ébresztett kételyeket azza, hogy mindennemű felhatalmazás nélkül járt utána, a szomszédja házán van-e térfigyelő kamera.

„Úgy vélem, hogy ha N. Sz. valóban segíteni próbált a vádlottnak az ártatlanságát igazolandó, akkor ezt elsőként a rendőrségnek kellett volna jelentenie, amely szerv törvényesen biztosíthatja ezt a nyomot. Ehelyett az általa választott módszer inkább arra utal, hogy N. Sz. ki akarta deríteni, mi lehet a felvételeken, és ha adott esetben a szomszéd azt odaadja neki, akkor akár meg is semmisíthette volna” – fogalmazott.

Az ügyész kihangsúlyozta, hogy a vádlott minden kétséget kizáróan létfontosságú szerveket támadott a vasrúddal, éppen ezért feltétel nélküli szabadságvesztés kirovását javasolta a bíróságnak a kiszabható büntetési tétel alsó határán. Ez nem más, mint négy év – 4-től 10 évig terjedő börtönnel sújtható az ilyen bűntény.

Ezt követően a sértett jogi képviselője a kártérítésről nyilatkozott, melyet egy különálló polgári perben tárgyalnak, és amely épp amiatt áll mintegy egy éve, mert a büntetőperben hosszú ideje nem született meg a jogerős ítélet.

Végezetül a vádlott ügyvédje kezdte sorolni azokat a momentumokat, amelyek szerinte minimálisan kétségbe vonják M. József bűnösségét. „A bizonyítékok alapján nem jelenthető ki minden kétséget kizáróan, hogy a vádlott követte el a bűncselekményt” – szögezte le.

Még a tárgyalás elején benyújtott néhány családi, hozzátartozói nyilatkozatot arról, hogy a vádlott balkezes, miközben állítása szerint az ügyiratban szereplő vallomás és a rekonstrukció alapján is jobbkézzel ütött a támadó.

Említett egy tárgyi bizonyítékot, amelyet a rendőrök nem biztosítottak – egy kulcscsomót, amit a sértett ejtett el védekezés közben, és állítólag a támadó is megérintette, emlékeztetett továbbá az úttesten keletkezett barázdákra, amelyeket állítólag a támadó a vasrúddal ejtett egy elvétett ütés során, ám az ügyvéd szerint azt nem vizsgálták meg, hogy a vájatban esetleg nincs-e olyan anyag, ami megegyezik a vádlott kocsijában talált vasrúd anyagával. Kiemelte, hogy a kocsiban talált eszközök és ruhadarabok egyikén sem találták meg a sértett biológiai nyomait.

Felhívta a figyelmet továbbá arra is, hogy a rendőrök már a bűntény után közvetlenül tudták a feltételezett elkövető nevét, mégsem kutattak utána, mindössze egy alkalommal megnézték az állandó lakcímén, de nem találták ott a kocsiját és eljöttek. Csak másnap reggel vették őt őrizetbe a munkahelyén, a dunaszerdahelyi Max bevásárlóközpontban.

Úgy véli, hogy ha a rendőrök ezeket a feladataikat rendesen elvégzik, akkor egyértelműbb lehetett volna a helyzet a bizonyítékokat illetően. Figyelmeztetett még néhány apróságra, minthogy a sértett házán lévő szenzoros fényszóró szerinte nem világíthatta meg a dulakodás, a vádlott nyakának másik oldalán volt egy seb, mint azt a sértett állította, ráadásul arra magyarázatot adott az akkori barátnője, és így tovább.

„A bizonyítás során nem cáfolták meg, hogy azok a személyek, akik a vádlott alibijét igazolták, valótlant állítottak volna, így nincs rá ok, hogy ezeket figyelmen kívül hagyja a bíróság, ellenkező esetben azt részletesen indokolnia kell” – húzta alá.

A bíró azonban mindezek alapján bűnösnek találta M. Józsefet, és mint már fentebb említettük, négy év letöltendő börtönbüntetésre ítélte egy minimális szigorítású intézetben.

Rögvest indokolta is szóban az alibi elvetését, kijelentve, hogy nem tudja az azt igazoló vallomásokat a vádlott javára felhozni. Vele szemben felhozta, hogy a sértett a bűntény után, az eljárás kezdetétől ugyanazt állítja.

Az ítélet tehát megszületett, a sértett és családja elégedett a letöltendő büntetés kiszabásával, ez ugyanakkor még nem végleges. A vádlott ügyvédje nem kívánt nyilatkozni a helyszínen arról, védence benyújt-e fellebbezést. Erre van egy kevés ideje, ha viszont ezt nem teszi meg, vihetik egyből a sittre.

(parameter)