Bíróság mondta ki, hogy Glváč a pozsonyi alvilág egyik vezérével haverkodott
Egy per során került erre sor, melyet még maga Martin Glváč indított 2008-ban Daniel Lipšic ellen, aki két évvel korábban a Markíza vitaműsorában Robert Kaliňákon kérte számon a Smer akkori igazságügyi árnyékminisztereként tevékenykedő Glváč maffiakapcsolatait.
"A maguk árnyékminisztere különféle személyekkel vállalkozott, de találkozott a pozsonyi alvilág már megboldogult egyik vezérével, Jozef Svobodával... Nem tartják problémának, hogy az árnyékminiszterük maffiózókkal találkozgat?" - fogalmazott Lipšic a tévében 2006-ban. Glváč csak két évre rá perelte be.
Glváč egyébként a Plus 7 dnínek adott egyik interjújában is elismerte, hogy ismerte Svobodát, és ezért nem is szégyelli magát. Amiért viszont perelt, az az, hogy ő vállalkozóként ismerte, korábban, Lipšic pedig jelen időben állította, hogy "maffiózókkal találkozgat".
Svoboda akkor már nem élt. Róla tudni kell, hogy svédországi emigrációból tért haza a 90-es években, ahol kábítószerrel kapcsolatos bűncselekmény miatt börtönben is ült. A jelenlegi országos rendőrkapitány, Milan Lučanský az RTVS Maffiózók c. sorozatában azt állította róla, hogy
Miroslav Sýkora után Svoboda az egyik legbefolyásosabb alvilági személyiség volt a fővárosban a 90-es években.
"Meglehetősen nagy mennyiségű készpénzzel rendelkezett, és ez megnyitotta előtte a kapukat a privatizációkhoz, olyan adás-vételekhez, melyeken igazán nagyot lehetett kaszálni. Az ő területe a kaszinók és a szerencsejáték voltak" - emlékeztetett.
Svoboda nem volt egy rejtőzködő típus, nagy Mercedesekkel járt, melyek rendszámában rendre ott volt a három 7-es. Társtulajdonosa volt az Alžbetka nevű közismert vendéglátóhelynek, és a rendőrségnél, illetve a politikában is rendelkezett kapcsolatokkal - ezt már akkoriban is tudni lehetett róla. Éveken keresztül egy birkózó szervezet elnöke volt, majd a Slovan vezető szerepeiben is helyet foglalt.
2004 júniusában egy pozsonypüspöki fogadóiroda előtt végeztek vele, háromszor fejbe lőtték.
Akkor épp hazatért Pozsonyba Franciaországból. Nem sokkal azt követően ölték meg, hogy végeztek a Takáč-banda egyik alvezérével, Svoboda jó ismerősével, Jozef Surovčíkkal is.
A Glváč által indított per keresztülment a Pozsonyi II. Járásbíróságon, majd a kerületi bíróságra került, amely csak most döntött az ügyben. A járásbíróság megvizsgálta, hogy Svobodát a rendőrség maffiózónak tartotta-e. Emiatt beidézték Jaroslav Spišiak korábbi rendőrfőkapitányt, Vladimír Palko egykori belügyminisztert és Dobroslav Trnka korábbi főügyészt is.
Spišiak tanúvallomásában szerepelt, hogy Svobodát a széleskörű nyilvánosság és a média is maffiózóként kezelte, már éltében és halála után is egy bűnszervezet tagjának tartották.
Palko pedig azt mondta, hogy a rendőrség dokumentumaiban a pozsonyi alvilág egyik vezető személyiségeként kezelték Svobodát. Hasonló szellemben nyilatkozott a bíróság előtt Trnka is.
A bíróság az ítéletében is közölte, hogy közismert alvilági figuráról volt szó, és "ugyan a felperes azt állította, csak vállalkozóként ismerte, ennek az állításának nem lehet hinni, hiszen 2004-es halála előtt a pozsonyi alvilág legjelentősebb figurájának számított". Hozzátette, ezt a közismert tényt a Hotel Fórum média által figyelemmel kísért kétes eladása is alátámasztotta.
Oľga Nižňanská bírónő ebből kifolyólag arra a következtetésre jutott, hogy Lipšicnek nem kell bocsánatot kérnie Glváčtól a Markízában, a Joj TV-ben és főbb sajtótermékekben, mint ahogy azt a Smer politikusa kérte.
A bírónő megjegyezte azt is, hogy Svoboda bűnszervezet tagja volt, függetlenül attól, hogy ezért a halála előtt nem ítélték el. Nižňanská hozzátette, hogy az aztán pedig már irreleváns, hogy valaki az alvilág egy (végeredményben legjelentősebb) figurájával érintkezik vagy többel, ahogy az is, hogy ez a múltban történt vagy a jelenben, mivel ha a múltban nem látott problémát abban, hogy ilyen figurával érintkezett, és ezért nem is szégyellte magát, ezért semmi okunk nincs azt feltételezni, hogy az ilyen kapcsolat nem folytatódott.
"A felperes már azáltal, ahogy válaszol az újságíró egyenes kérdésére, hiteltelenné vált a nyilvánosság szemében, mivel ha valaki nem látott problémát egy alvilági személyiséggel való érintkezésben, akkor megalapozottan feltételezhető, hogy más hasonló személyiségekkel való ismeretségében sem látna problémát, úgy a múltban, mint a jelenben" - fogalmazott az első fokú ítéletben.
Glváč fellebbezett az ítélet ellen, a kerületi bíróság azonban idén márciusban elutasította a fellebbezését, ezzel az első fokú ítélet jogerőre emelkedett. Glváč erre azt kezdte hajtogatni, hogy ő nem ismerte Svobodát, a Plus 7 dní forgatta ki a szavait. A bíróság előtt azonban ezt még nem említette, csak most, a Denník N megkeresésére.
"Csak üdvözöltem őt egy focimeccsen, ahol két sorral feljebb ültem, ő pedig az akkori külügyminiszterrel, Eduard Kukannal ült. A Plus 7 dní kérdésére, hogy nem szégyellem-e magam ezért, azt válaszoltam, hogy ha Kukan nem szégyelli magát, akkor én sem. Ezt a válaszomat viszont nem így adták le" - húzta alá.
A bírósági dokumentumokban viszont szerepel még egy idézet, mely szerint Glváč vélhetően nemcsak egy focimeccsről ismerte Svobodát. A Týždeň hetilap egy 2005-ös cikkében szerepelt, hogy "ismertük egymást, néhányszor találkoztunk az Alžbetkában, és ezért nem szégyellem magam..."
(Denník N)
