75 éve történt az Egyesült Államok legsúlyosabb ipari balesete, közel 600 halálos áldozatot követelt

A Houston közelében fekvő Texas City forgalmas mélytengeri kikötőnek számított, ahol a második világháború előtt és alatt hatalmas olajfinomítók és petrolkémiai gyárak épültek. Számos teherhajó indult innen útnak, amelyek Európába szállítottak az újjáépítéshez szükséges anyagokat, közéjük tartozott az SS Grandcamp is. Az 1942-ben épült 133 méter hosszú, 7176 tonnás hajó a háborúban a csendes-óceáni hadszíntéren szolgált, majd átadták egy francia hajózási vállalatnak. Rakománya főleg a műtrágyagyártáshoz szükséges ammónium-nitrátból állt, akárcsak a tőle 200 méterre horgonyzó High Flyer nevű hajóé. A Grandcamp a közeli Houstonból érkezett, ahol a hatóságok nem engedélyezték a rendkívül robbanásveszélyes anyag berakodását, de emellett földimogyorót, dohányt, lőszert és gépeket, mérnöki felszerelést és gyapotot is szállított.

1947. április 16-án nem sokkal 8 óra előtt a berakodást végző dokkmunkások füstöt észleltek a raktérből, a tüzet hiába próbáltak vízzel és oltókészülékkel eloltani. A kapitány ezután a rakomány megkímélése érdekében a korban elterjedt tűzoltási módszert alkalmazva utasítást adott a nyílásfedelek lezárására, majd nyomás alatt lévő gőzt engedtek be a raktérbe, amit a helyi tűzoltóság is jóváhagyott. A raktérben felgyülemlett gáz több nyílászáró fedelet lelökött és narancssárga füstoszlopok gomolyogtak az ég felé, a szokatlan látványt nagy számú közönség szemlélte biztonságosnak vélt távolságból.

A tűzoltási kísérlet azonban a várttal ellentétes hatással járt, a gőz ugyanis az ammónium-nitrát egy részét az égést tápláló dinitrogén-oxiddá változtatta, és növelte a lezárt tér hőmérsékletét is. A mintegy 2300 tonna ammónium-nitrát 9 óra 12 perckor felrobbant, elpusztítva a dokk teljes területét és a Monsanto közeli vegyipari üzemét. A hajó srapnelként szétrepülő forró acéldarabjai felgyújtották a kőolajtartályokat is, az ablakok még a 16 kilométerre lévő Galvestonban is betörtek, a Grandcamp kéttonnás horgonyát három kilométerrel arrébb találták meg. A robbanás letépte horgonyáról a szintén ammónium-nitráttal teli High Flyert, amely jóval arrébb sodródott a kikötőben. A legénység jelentette, hogy a raktérből itt is füst gomolyog, de az általános fejetlenségben nem ismerték fel ennek veszélyességét. Csak este 11 órakor kísérelték meg a High Flyer kivontatását, de nem jártak sikerrel, és éjjel 1 óra 10 perckor a magára hagyott hajó is felrobbant. A még az elsőnél is nagyobb robbanás halálos áldozatokat már nem szedett, lévén a kikötő üres, de teljessé tette a pusztítást és újabb szökőár-hullámot idézett elő, amely egy 50 méter hosszú uszályt is partra vetett.

A robbanások azonosított halálos áldozatainak száma 405, a nem azonosítottaké 63, az eltűnteké 113, a sérültek száma mintegy ötezer volt. A kikötő a benne épült üzemekkel együtt megsemmisült, a városban több mint 500 ház teljesen romba dőlt, több száz megrongálódott, kétezren maradtak hajléktalanul, a szemtanúk Texas City látványát Nagaszakihoz hasonlították az atombomba ledobása után. A közvetlen anyagi kárt mintegy százmillió dollárra (mai áron majdnem 1,3 milliárd dollár), a járulékos veszteségeket, így az elégett olaj és olajtermékek értékét további 400 millió dollárra becsülték. Az országos megdöbbenést keltő katasztrófa után az Egyesült Államok minden részéről érkeztek a segélyek, jótékonysági eseményeket szerveztek, az üzemeket újjáépítették, sőt még fejlesztették is. A katasztrófát követően született meg az első, a szövetségi kormány elleni csoportos kártérítési kereset, amelyet 8458 felperes nyújtott be.

A vizsgálat a Grandcamp rakterében keletkezett tűz okát nem tudta egyértelműen megállapítani, vélhetően egy előző este eldobott, parázsló cigaretta okozhatta, s amikor reggel felfedezték a tüzet, már késő volt. A pusztításhoz emberi tényezők is hozzájárultak: a városban a figyelmeztető kürtjelzés ellenére nem vezettek be óvintézkedéseket, a lakosság nem keresett menedéket. Hibásnak bizonyult az a döntés is, hogy a rakomány megóvása érdekében gőzt fújtak be a raktérbe, mert ez robbanó gázelegy kialakulását eredményezte és hiábavalóvá tette a tűzoltóság erőfeszítéseit. A baleset utóhatásaként a veszélyes áruk szállításával kapcsolatos új biztonsági szabályokat vezettek be, vagy szigorították ezeket, a hatékonyabb lakosságvédelmi felkészülést és az ipari katasztrófák elleni tervezést rendeltek el.

Texas Cityben a katasztrófa emlékére parkot hoztak létre. Itt található a soha nem azonosított áldozatok jelképes sírhelye, a hősi halált halt tűzoltók emlékére angyalszobrot emeltek egy szökőkút közepén és itt látható a High Flyer hajócsavarja és a Grandcamp horgonya. 1997-ben, a robbanás ötvenedik évfordulójára emlékkutat is felállítottak, amelyet a hamvaiból újjászületést szimbolizáló főnixmadár díszít.

A zsúfolt kikötőben bekövetkezett robbanások olyan jelentős kiterjedésű katasztrófát okoztak, amelyet a mai napig az Egyesült Államok történetének legtöbb halálos áldozatot követelő ipari baleseteként, és egyben az egyik legnagyobb erejű nem nukleáris robbanásként tartanak számon.

(MTI)